Irodalmi Szemle, 2014
2014/1 - Ardamica Zorán: Féregérke (novella)
Nem lenne az már szivárványos ökle, sem egér, sem féreg. Minden lenne egyszerre. Egy biológiailag toleráns öszvér, egy ma még imaginativ struktúra, mely vízben, szárazon egyaránt élhetne. Filogenetikailag emlős, ősszájú és hal. Ismeretlen identitással. Talán még humanizálható is lehetne, kaphatna emberi, de minimum emböralakú perspektívát, amennyiben a minisztérium jóváhagyná. Senki sem sejti, vajon e hal képes-e utódot nemzeni a féregérrel. A minisztérium azonban, amely az ily fokú idegenséget értelmezhetetlennek, sőt veszélyesnek tartja, a kérvényhalmokat és a szerelmesek érzéseit félresöpörve nem engedi e szerelem beteljesülését. Nem engedi, hogy két eltérő lény boldog szerelemben egyesülve családot (micsoda családot?!) alapítson. Egyiküket halálra ítélte, másikukat örök boldogtalanságra. A társadalom kivetette őket magából. Két érző, különböző lény nem vár egy minisztérium folyosóján egy mocskos üvegfal két oldalán. Örökre, amíg idejük engedi, amíg számukra az örökkévalóság tarthat. 50
