Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Papp Ágnes Klára: Mindenkinek megvan a maga Voldemortja (tanulmány)
HOL VOLT. HOL NLM VOLT ja (illetve azon regények könnyebben váltak ifjúságivá, amelyek főhősei a potenciális olvasókkal „együtt nőnek fel”). Kezdhetjük a sort Dickens regényeivel, a Copperfield Dávid első részével, a Twist Olivérrel, Jules Verne Tizenöt éves kapitányival, Kétévi vakációjával, Stevenson Kincses szigetével vagy az Egri csillagok első kötetével, a Pál utcai fiúkkal, a Tüskevárral. Az ifjúsági regény ugyanis a „velem is megtörténhetett volna”, az „én is ezt tenném” mechanizmusára épít, arra törekszik, hogy az olvasó minél inkább azonosuljon hősével, és ezáltal vonja be a fikció világába. (Talán ezért is válik el olyan mértékben a huszadik században az ifjúsági regény útja a magas irodalomtól, még akkor is, ha az utóbbinak gyerekek, kamaszok a hősei: hiszen kinek jutna eszébe a Törless iskolaéveit, a Legyek urát vagy az Iskola a határont ifjúsági regénynek tekinteni?) A tündérmese szereplőinek megformálása távol áll ettől a lélektani realizmustól, ezért is érezheti a modern irodalomhoz szokott olvasó „sematikusnak”, „elnagyoltnak” az emberábrázolását. Ugyanakkor ezek a szinte csak a külsejükkel jellemzett, szélsőségesen megosztott jó és gonosz szereplők és az ugyanazokat a fordulatokat variáló, kombináló kalandjaik, fantázia szülte világuk - mint azt a műfaj története is mutatja - lélektanilag nagyon is hatásosak. Csak a mese nem azzal próbál hatni, arra próbál hasonlítani, amit tapasztalunk, amit megértünk, hanem abból születik, abból táplálkozik, amit félig tudatosan vagy tudattalanul élünk át. Nem realisztikus, hanem szimbolikus a formanyelve. Erre mutat az is, hogy a modern kultúrában elsősorban az 5-8 éves, azaz a gondolkodás fejlődésének szimbolikus szakaszában lévő gyermekek igényelik.2 (Míg eredetileg, egy kevésbé racionális korban és közösségben, felnőttműfaj volt.) A tudattalanban végbemenő folyamatok szimbolizációjából jönnek létre a mesemotívumok, -figurák és -fordulatok. Ezért is annyira alkalmas a tündérmese terápiás célokra: a cselekménye felszínre hozza, feloldja a benne kifejeződő, illetve a befogadó szempontjából a belevetített lelki konfliktusokat. így írja le ezt a mechanizmust a mélylélektani meseelemzés és -terápia egyik klasszikusának számító Bruno Bettelheim: „A gyerek nincs tisztában saját belső folyamataival, ezért [azok] csak a mesében, externalizált [kivetített] formában jelennek meg, a külső és belső küzdelmeket jelképező 2 Vö.: Piaget, Jean: A gyermekszellemi fejlődése. In uő: Hat tanulmány. 1990, Piaget Alapítvány - Primo Kiadó. 5-55. Erről a fejlődési korról írja Piaget: „a szimbólumok és képek ennek a világnak a kifejező eszközei, nem a szó.” Uo. 20. Ezt a pszichológiai szimbólumfogalmat a következőképpen értelmezi Piaget a beszéd és a gondolkodás fejlődésében betöltött szerepe szempontjából: „a szimbolikus tevékenység ismertetőjele az, hogy a jelentéshordozók (jel, szimbólum) és értelme (...) közt különbséget tesz." „A szimbólum-működés létrejötte abban áll, hogy a jelentéshordozót a jelentéstartalomtól elválasztja, úgy, hogy a hordozó a tartalom képzeleti képét megeleveníti.” A beszéd és a gondolkodás genetikus szempontból. Uo. 66. R 47
