Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Forgács Miklós - Szászi Zoltán: Az égig érő fa (mesedráma)
HOL VOLT, HOL NEM VOLT Leszek én is változó, Sárkányból tündérfiú! (A kelekótyaféligsárkány egészen Tündérfivá változott, leérve áfáról, ott találta a kicsit csapzot- tan, kicsit reménytelenül, de még mindig - valakire - hűségesen várakozó Királylányt) Tündérfi: Magamat is ajánlom, nem csak az almákat... Királylány: Ó, ó, jujj, jajj... Tündérfi: Van üres ujjad, szabad kezed, te eladó királylány? Királylány: Az összes a tiéd, te délceg legény! Tündérfi: Éppen erre gondoltam, gyűrűt is azért hoztam! {A pár teljesen egymásba feledkezve boldogan eltávolodik, és amint eltűnnek, felbukkan a hetedhét éhséggel almát habzsoló öreg Király) Király: De én is úgy meggyógyultam, hogy azt sem tudom, mit kezdjek magammal... XV. Búcsú Első: Második: Harmadik: Első: Második: Harmadik: Első: Második: Harmadik: Első: Második: Harmadik: Második: Első: Harmadik: Első: Második: Vándorok, dalnokok, hajajaj, nagyon elrohant az idő. Azt hiszem, késésben vagyunk. De jót meséltünk magunknak. Milyen kár, hogy senki sem hallotta. Senki nem fogja ezt nekünk elhinni. Nincs szem- és fültanú. Nekem nincs is kedvem elmenni arra az izére, na, konferenciára. Bennem még annyi mesélnivaló maradt. Mi lenne, ha megkeresnénk azt az almafát. Ha a mesében létezik, akkor a valóságban is lennie kell valahol. Azt még nem is mondtam el, hogyan cseréltem el az orromat egyszer, egy nagyon szimpatikus elefánttal. Az te voltál? Hogy az milyen szélhámos egy állat. Hiszen az az elefánt velem is cserélt. Mondta, hogy új orra van, de nagyon rossz csere volt, mert az új orra rövid. Addig bőgött, amíg megesett rajta a szívem, és odaadtam neki az én orromat. Az te voltál? Aztán meg nekem kellett vigasztalnom szegényt, megint nagyon elégedetlen volt, addig könyörgött, amíg velem is nem cserélt. Azóta nálam van az elefánt orra. Nála meg az enyém. Az te voltál? Akkor a te orrod az én orrom. Add vissza, kérlek! Nálad meg az én orrom van. Akkor én is visszakérem. Állj, állj, állj, akkor én orr nélkül maradok! Hiszen az enyém az elefántnál van. Neked egész jól áll az ormány. Nem hiszem, hogy a te orrod szebb lehetett. 44
