Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Forgács Miklós - Szászi Zoltán: Az égig érő fa (mesedráma)
HOL VOLT, HOL NEM VOLT Sárkány lova: Mire no, mire no, úgyis mindegy, fussunk no... Üldöző dal Siklunk, futunk, repülünk, felfelé szárnyalunk, lebegünk, tekerünk, bámulunk! Nincs tavaszunk, se telünk! Jánost, Etelkát fogunk! De csodás, de csodás, A táj csak egy látomás. Fáradás, fáradás, Most meg jön a zuhanás! Puff! Sárkány: Véged van, neked befellegzett, búcsúzz el az életedtől, semmire se vagy jó! SÁRKÁNY lova: Hé, ha, no, hát! Ez fáj, te, hát ne bánts, minden hiába, én igyekszem, fáj, nagyon fáj, jaj, ne bánts... Tudod mit, elegem van belőled, ledoblak a hátamról... (A Sárkány zuhan lefelé, földet érve, szépen egymás után, nagyot szólva koppan mind a hétfeje, felkászálódik, kábán kóvályog, pislog, valami történt) Sárkány: János: Etelka: János: Etelka: János: Etelka: Sárkány: János: Etelka: János: Etelka: János: Aúúú, de megütöttem magam. Hol vagyok? Mi történt? Ki vagyok? Hé, ti ketten, annyira szimpatikusak vagytok nekem, nem lesztek a barátaim? Egyik pillanatban gonosz... Másik pillanatban negédes... Megváltozott? Megjavult? Azért, mert fejre esett? Jól beverte, mind a hetet? De mintha... Nagyon vágyok a szeretetre, barátságra, szerelemre, ne meneküljetek előlem, ne féljetek, hűséges barátotok leszek! Úgy néz ki, komolyan gondolja. Már hét feje sem volna? Higgyünk neki? Úgy néz ki, őszintén beszél! Higgyünk neki! De mi legyen a dolga? Takarítson! Azt bizony! XIV. Megoldás (Dúl a boldogság, az idő múlik) Etelka: János! János: Etelka! 42
