Irodalmi Szemle, 2014

2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Forgács Miklós - Szászi Zoltán: Az égig érő fa (mesedráma)

HOL VOLT, HOL NEM VOLT

Kanász:

A kacsapecsenye jó is lenne. Nincs rád gusztusom. Na gyere, felröptetlek a magasba, éljél boldogan.

Vadkacsa:

Hálám neked! Ha bármi bajod lenne, csak hápogd el lelassítva a dalom, és én segítek neked.

Kanász:

Ez így nem mehet tovább! Ennem kell! De mi ez a fura szerzet, randa is, büdös is, akkor is megeszem!

Róka (Beethoven Kilencedik szimfóniájából az Örömóda dallamára):

Kanász:

Nyakamban van a végtagom,

Három lábon bicegek,

Nyomorult egy róka vagyok,

Dühös már, még nem veszett!

Sunyi képem torz a kíntól,

Hogy sántítok, de nem ravaszból,

Minden porcikám romokban,

Elvertek, ez volt ám egy karambol!

Minden léptem kínszenvedés,

Vinnyogok fájdalmasan,

A tagjaim is összevissza,

Hentergek szánalmasan!

Hát ez bizony egy csúfosan eltángált, törött lábú róka. Segítenem kell neki. Nyelek, korgok, nézek, de legyűröm az éhséget. Gyere, te róka, megmentelek.

Róka:

Kanász:

Róka:

Hozzám ne nyúlj! Ha közelítesz, megharaplak!

Ne félj, nincs rád gusztusom. Gyere ide, róka, megápollak, és mehetsz utadra. Köszönöm. Ha megszorulnál, csak vinnyogd el visszafelé a dalom, és rohanok hozzád.

Kanász:

Nekem végem, kampec dolóresz, mindjárt földobom a talpam!

XI. Satrafa

Satrafa:

Isten hozott, te kárhozott, te kölyök, úgy elszoktam a társaságtól. Mi hír a világban? Remélem, azért jöttél, hogy beszélgess velem. Van kedved? Na, dumálunk? Diskurálunk?

Kanász:

Beszélgessünk, persze, kedves Satrafa néni, beszélgessünk, de az ne zavarjon téged, hogy máris felfordulok az éhségtől. Alig várom, hogy leszolgálhassam nálad azt az egy rövid esztendőt, ami három napig tart.

Satrafa:

Mondjad, mondjad! Kivel, hogy, ki, mikor, mivel, meddig, miért? Aztán tovább, arról, hogy merről, meddig, hányszor, miért. Nohát, ni! Hiszen már meg is virradt. Na, akkor! Első feladat. Őrizd meg ezt a három fékezhetetlen paripát!

Kanász:

Ez is munka? Ni! Elálmosodtam. (Elszundít egy pillanatra, de szinte azon nyomban fel is riad) Há! Hová tűntek a lovak? Azt hiszem, most kell nagyon gyorsan elcuppognom a kis hal dalát. (Elénekli a Hal dalát iszonyúan hadarva)

Hal:

Látod ott annak a sós vizű tónak a legmélyén azt a mogorva búvár vízi manót, ahogy üldögél azon az ütött-kopott akváriumon, amiben egy halálra rémült

38