Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Forgács Miklós - Szászi Zoltán: Az égig érő fa (mesedráma)
HOL VOLT, HOL NEM VOLT Első: Második: Harmadik: Első: Második: Harmadik: Első: Második: Harmadik: Első: Második: Harmadik: Első: Második: Harmadik: Első: Második: Harmadik: Első: Második: Harmadik: Első: Második: Harmadik: Együtt: Első: Második: Harmadik: Első: Második: Harmadik: Első: Második: Harmadik: Első: Második: Harmadik: Első: Á! Merre? ÁÁ! Merre? ÁÁÁ! Na, merre? Arra. Éppen. Épp arra? Éppen? Pont? Pont. Pont. Pontosan. Mindannyian? Csak szerteszét! Ügy, mint a mesében. De rendesen! Én éppenséggel mesemondó vagyok. Hát még én. De még mennyire... hogy én is! Ugyanoda? Ugyanegyfelé? Ugyanúgy, persze hát. Az Első... Nemzetközi... Tudományos... Meseárasztó... Történetduzzasztó... Legnagyobbat Mondó... Kongresszusra... Csalimese szekció? Csalimese szekció? Csalimese szekció! Fúúúú! Fűűűű! Fááááá! Ki kezdi? Ki meri? Ki mondja? Na jó. No jó! De jó! Egyszer volt, hol nem, hát én csak fogtam és lecsatoltam a füleimet. A lábaimra húztam. Soha még nem volt ilyen kényelmes cipőm. Kettőt léptem, a harmadik léptemre felkelt a Nap, és vadul üldözni kezdett. Menekültem virágcserépen, futballkapun és alumínium ablakkereten át, iszkoltam, kutyagumit kerülgetve. Izzadva kanyarogtam árengedményes rémálmok közt. Elfáradtam, erre horkolni kezdtek a fák, én meg addig sikongattam, amíg fel nem vettek az Albán Operaházba. Portásnak. 24
