Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Ayhan Gökhan: Mese a boldogságról és a szomorúságról (mese)
Mi a boldogság? Mi a szomorúság? Ki volt előbb? Boldogság-kislány? Szomorúság-kisfiú? Joggal teheti fel a kérdést valaki, hogy honnan veszem azt a félig ropogós sületlenséget, miszerint a boldogság kislány és a szomorúság kisfiú. Abból a széles karimájú kalapból veszem, hogy a világ kezdete óta a kisfiúk egymás ellen hadonásznak, és a kisfiúk okozta sebeket a kislányok kötözik be, a sebek mélységes csigaházából csalogatva ki a sajgást és jajgatást. Hogyan néz ki a boldogság lerajzolva? Aranyosan, puhán, pirosán, kéken? Aranyosan, puhán, pirosán, kéken. És a szomorúság? Villámokkal bélelt esőfelhő-szürkén, sírás-szipogó színűén. Milyen az a sírás-szipogó szín? Olyan, mint a szomorúság. Felül fekete, alul feketébb. Az egyik, mint aki játékot kapott, a másik, mint akitől elvették a játékát. Egy labdázó kislány vagy egy labdával megdobott kisfiú. Újonnan kapott príma bajnok-focicipő az egyikük, ko- pott-szakadt, nyúzott, nyüszögető focicipő a másikuk. Mi a boldogság, és mi a szomorúság? Az esti mese után azonnal ágyba bújni, az szomorúság. Öt gombóc fagylalt, az boldogság. A sóskával összekevert spenót, az szomorúság. A sóskaság és a spenótság, az a nagyobbnál nagyobb szomorúság! A csokitorta, az mindig boldogság, ágyban majszolva és állva majszolgatva is a rendíthetetlen boldogság! A boldogság és a szomorúság messze-messze, túl a búgó hegyek búbján és túl a záporöblögette réten, a malactúrta mezőségen innen született. Nagyobbacskaként együtt bicikliztek, kürtőskalácsoztak, játszottak. Akkoriban a szomorúságot másképp hívták. Furcsa is lett volna, ha valakit Szomorúság néven illetnek. Hogyan becézték volna? Szomri? Szomori? Szomrika? Sajnos a krónikák nem őrizték meg az eredeti nevét, csupán a boldogság emlékszik rá halványan, ám a boldogság nem tud írni, különben nehezítené még a dolgot, hogy a szomorúság eredetileg kimondhatatlan nevű. így beszélgettek egymás közt.- Kit szeretsz a legjobban a világon? - kérdezte a szomorúság.- Téged! És te kit szeretsz a legjobban?- A boldogságot! - Habozás nélkül jött a válasz. Nevettek.- Boldog vagyok, hogy vagy nekem! - mondta a szomorúság.- Soha nem vagyok szomorú, ha veled játszhatok - felelte a boldogság vidáman. A boldogság és a szomorúság egy kis faházban élt, és azt a kis faházat hatalmas erdő vette körül. Az a hír járta az erdőről, hogy aki elindul benne, azt, minél beljebb megy, az egyre növekvő sötétség annál inkább fogságba ejti, elvarázsolja. A két lurkó ezért nem is nagyon merészkedett be az erdőbe. A szomorúság, mint a fiúk általában, kíváncsi és makacs természetű volt, s egyszer, amikor a boldogság a házi teendőkkel foglalatoskodott, elindult a nappal nyugodt fényben úszó erdő mélye felé. ló AYHAN GÖKHAN Mese a boldogságról ÉS A SZOMORÚSÁGRÓL
