Irodalmi Szemle, 2014

2014/1 - KULTÚRA ÉS EVOLÚCIÓ - Gyenes Gábor: Vakhit vagy meggyőződés (Alister McGrath Dawkins istene című kötetéről)

KULTÚRA ÉS EVOLÚCIÓ

4 Dawkins, Richard: Az önző gén. 251.

5 Griffith-Thomas, W. H.: The Principles of Theology. London, 1930, Longmans, Green, xviii. Eszerint a vallásos hit a „bizonyítékok bizonyosságát” és a „hűség bizonyosságát” tartalmazza, továbbá „nem vak, hanem intelligens.” (xviii-xix)

6 McGrath, Alister: Dawkis istene. Pozsony, 2008, Kalligram. 76.

nek általi diktátumnak. Az önző gén című művében így fogalmaz az ember pozíciójáról: „Géngépeknek építettek bennünket, és mémgépekként nevelkedtünk, de megvan a hatalmunk ahhoz, hogy szembeforduljunk a teremtőinkkel. Mi egyedül a Földön fellázadhatunk az önző replikátorok zsarnoksága ellen.”4

McGrath véleménye szerint Dawkins a hit alatt a vakhitet érti, s ez a fajta meggyőződés egy vallásos gondolkodó számára is elvetendő. A dawkinsi hitdefinícióra W. H. Griffith-Thomas (1861-1924) meghatározásával válaszol, mely szerint: „[A hit] az egész emberi természetre hatással van. Első lépésként a megfelelő bizonyítékok alapján kialakul az elme meggyőződése, ezt követően a meggyőződés alapján a szívben vagy az érzelmekben létrejön a bizalom, majd az egész folyamatot az akarat jóváhagyása koronázza meg, amelynek révén a meggyőződés és a bizalom a magatartásban fejeződnek ki.”5 McGrath tehát nem a vakon elfogadott magyarázat mellett érvel, hanem a személyes meggyőződésen alapuló hit mellett. Több alkalommal nyomatékosítja, hogy a keresztény vallás mindvégig jó viszonyban volt és van a racionalitással, és azokat a téves koncepciókat, amelyeket Dawkins támadja, az egyház is már régen elvetette.

McGrath nem a kreacionizmus mellett érvel, hanem első sorban azt kívánja hagsúlyozni, hogy az istenhit is dinamikusan változik, s az új tudományos felfedezéseket szervesen képes befogadni, ugyanakkor párhuzamosan több világképet is megenged. Annak bizonyítására, hogy az evolúció hatására nem csak utólag reagál a vallás, Aquinói Szent Tamás koncepcióját hozza fel példának: „Isten minden dolgok oka. Mindamellett Isten kauzalitása sokféleképpen működik. Miközben Istent bizonyos cselekvések közvetlen végrehajtására képesnek tekinthetjük, bizonyos oksági hatásköröket továbbad az általa megengedett rendnek. Aquinói Szent Tamás számára a másodlagos okságnak ez a fogalma nem alternatívája, hanem kiterjesztése annak az elsődleges kauzalitásnak, amelyet maga Isten gyakorol.”6 McGrath megjegyzi, nem tartja szerencsésnek, amikor egy tudományos koncepciót saját hatás40