Irodalmi Szemle, 2014

2014/6 - Williams, Tennessee: Egy tokiói hotel bárjában (dráma, Csapó Csaba fordítása)

Bemegy a bárpult mögé) Csapos! Hé! Csapos! (A Csapos továbbra is csak töltögeti az italokat, és egy tálcára rakja azokat a bárpult mögött. Miriam kivesz a táskájából egy kis ezüstsípot, megfújja, amely visító hangot ad) Ezt arra használom, hogy taxit fogjak New Yorkban. Csapos: Mi az? Mondott...? Miriam: Taxi. Nyilvános jármű. Csapos: Én nem vagyok nyilvános jármű. Nem szoktam a sípolásra odafigyelni. Miriam: Szeretném, ha hoznál nekem egy távirati blankettát attól a recepcióstól, akinek olyan szerencsétlen arca van. Csapos: Hozok Önnek egy távirati blankettát a hotelboyok kapitányától, és leteszem a zöld asztalra. (Kimegy jobbra a boltív irányába. A nő is odamegy a boltívhez, a Csapos visszajön) Elnézést! Elállja az utam. Miriam: Úgy érti, akadályozom? Csapos: Köszönöm. Úgy értem, akadályoz. Hogy kézbesíthessem Önnek a táviratait, meg kell kérnem, fáradjon az asztalához. Miriam: Ha visszafáradok az asztalomhoz, akkor odahozod nekem a táviratot? Csapos: Elhelyezem a kezéhez. Miriam: Az asztalra kell helyezned. Csapos: Oda fogom helyezni a táviratot, ahol elérheti. Ön még mindig elakad... akarom mondani, akadályoz. Miriam: Ő nyerte ezt a kis találkozást, de az ember sok találkozást veszíthet el úgy, hogy a végén nyertes lesz. Lerakott egy tömbnyi távirati blankettát arra a másikra. Csapos! Csak egy távirati blankettát kértem, de te egy egész tömbbel hoztál nekem. Csapos: Elég lesz ez, vagy sok tömböt kér? Miriam: Azt gondoltad, az egész világnak táviratokat fogok küldözgetni? (Féktelenül nevet) Ó! Tudnál adni egy ceruzát? Csapos: Igen. Csak egy ceruzát? Miriam: Egyetlen ceruza megteszi ebben a pillanatban. (Hangosan beszél, miközben ír) Mr. Leonard Frisbie. World Galleries. New York. Kedves Leonard! Sajnálattal tudatom veled, hogy Mark teljes ideg-összeroppanásban szenved. Hmm! Mentális és fizikai is. A legtöbb helyzettel meg tudok küzdeni, de ezzel nem. Úgy értem, egyedül nem. Mark a legnagyszerűbb festőd. Kérlek, repülj Tokióba azonnal. Különben arra kény­szerülök. Hmm! Hacsak nem jössz olyan gyorsan, amilyen. Szeretettel, mint mindig, és kétségbeesett hívással. Miriam Conley. Na, most! így megteszi. Fiatalember! Add oda a táviratot a recepciósnak. Azonnal el kell küldeni. Csapos: Arra vagyok tanítva, hogy a bárpulton belül álljak a napnak ennek az. Miriam: Tekints el az útmutatástól! Adok neked kétszáz jent, ha elviszed a táviratot a recep­ciósnak, és megmondod, hogy azonnal el kell mennie. Csapos: Tegye a táviratot egy másik asztalra, és majd elveszem onnan. Miriam: Félsz attól, hogy ide gyere az asztalomhoz? Csapos: Ha odamegyek az asztalához, akkor azonnal ráteszi a kezét valamelyik testrészemre. Miriam: Ha! Nézd! Kétszáz jen! Csapos: Tegye a táviratot egy másik asztalra, és.

Next

/
Oldalképek
Tartalom