Irodalmi Szemle, 2014
2014/6 - FELVIDÉKI KÖDLOVAGOK - Bárczi Zsófia: Bevezetés egy történelem nélküli táj krónikájának olvasásába (tanulmány)
FELVIDÉKI KOD LOVAG О К az összetéveszthetetlen hang. Bereck elbeszélői mind másutt és másképp élnek, de valahol és valamikor éppen ugyanaz esett meg velük, valahogy mégiscsak egyek, a hang, amin megszólalnak, mindig felismerhető, azonos. Árnyékokat vetnek szereplők és elbeszélő, de hogy melyik az árnyék és melyik az árnyékot vető test, nem min dig dönthető el, különösen nem, ha a szövegeket nem a megjelenés sorrendjében olvassuk. Az Öregem, az utolsó kamasz Tomija párhuzamos sorsalternatívákat talál ki magának, hol mint tengerészeti akadémiára készülő kosaras, hol mint atletizáló, jövendőbeli grafikus „linkel” a lányoknak. De az iskolarekord,1 a tornatermi első majdnem-szerelmi élmény2 már más Tomik történetébe vezet át, s a rendre feltűnő, határozatlan kontúrú Marik, Dodik, Totók, az állatetetők és kiszolgált bakterek, no és persze a Hury család vándorlása Bereck szövegvilágában az Öregem, az utolsó című regény metaforikus szerkesz- tettségét (Benyovszky 2003, 61) az egész életműre kiterjeszti. A vissza-visszatérő motívumokon keresztül egyetlen szövegfolyammá állnak össze a novellák és a regény, amelyből csak elvétve lóg ki egy-egy tárcanovella, karcolat vagy elbeszélés. A metaforikus elbeszélésmódot erősítik meg és egészítik ki a Bereck-próza mágikus-csodás, fantasztikus elemei: az eltűnés és az elátkozottság s a mindent átszövő titkok, amelyekre a leghétköznapibb helyzetekben derül fény: a Főnökben éjszakánként megszólaló hang (Végső visszaszámlálás) a töltésnél lepkét kergető Tangli Eszti repülése (Öregem, az utolsó). Az Öregem, az utolsó című regény cselekményszálait a titkok és a titkok megfejtésére tett igyekezet mozgatja. Aladár, a falusi szódás vakságának kérdése és a Görcsöket sújtó átok olyan kimondott, felfedett titkok, amelyek titok voltát éppen az elbeszélés szünteti meg. A titkoknak azonban kiépül egy másik vonulata is a regényben: Tangli Eszter különös fel- és eltűnései, majd a fekete ruhás asszony és a nagyapa sírfeliratának kísérteties megjelenése, végül pedig az ismétlés által kikényszerített kör- körösség a világot mozgató törvényszerűségek mágikus voltára utal, s bár a regény végének józan magyarázata, miszerint a különös álmokat és látomásokat a főszereplő agyhártyagyulladása okozta, visszazökkenti helyére a kibillent rendet, éppen a Bereck-szövegvilág nyitottsága 1 „Az iskola bejáratánál szoron- gásféle kerített a hatalmába, de gyorsan legyőztem. Az ajtó környékén hógolyók nyoma virított. Bent a folyosók már elnéptelenedtek, az osztályokból tompa zajok hallatszottak. Ezúttal sem mulasztottam el megnézni a bejárattal szemben függő rekordlistát. Az őszi versenyek során nem javították meg a 800-as iskolarekordomat. Hiába, jó idő volt az az 1:59,3. Ha Dulay júniusban elküldött volna a kerületi bajnokságra... Neki persze fontosabb volt, hogy ne hiányozzak a termelési gyakorlatról. Most már mindegy, ha tavasszal felállít a somorjaiak vagy a megyeriek ellen, isten bizony ellazsálom a versenyt.” (Bereck József: Öregem, az utolsó. 124.) „Te Jancsi! Képzeld csak el, a nyolcszázas iskolarekordomat még mindig nem döntötték meg. A- hogy bementem a suliba, mindjárt a rekordlistát pillantottam meg. Még mindig ugyanazon a helyen függ. Csak a régi nevek tűntek el róla. Öregem, jó kis idő volt akkor az 1:57,2. Ha Dulay elküld az országos ifibajnokságra, nem hagytam volna fel a futással.” (Bereck József: Valahol a második emeleten. In uő: Végső visszaszámlálás. 118.) 2 „Belopakodtam az ürességtől kongó tornaterembe, majd tovább a bőrszagú szőnyegekkel, bakokkal, svédszekrényekkel, kötelekkel és medicinlabdákkal zsúfolt szertárba. Ide húzott be, még elsőben, az éppen érettségi előtt álló Drancsik Mari, akiről nagyon sok mindent beszéltek. Fogorvostól jövet már nem akartam bemenni a csöngetésig, amikor elkapott, s kezemnél fogva behúzott a szertárba. Ügy nevetett meglepődésemen, mintha valaki csiklandozta volna, tudod-e, hogy te vagy a legjobb fej a gólyák között, gyere no, ne félj, suttogta egyre halkuló 37
