Irodalmi Szemle, 2014

2014/6 - FELVIDÉKI KÖDLOVAGOK - Csehy Zoltán: Walt Whitman Szlovenszkón és Szíriában (tanulmány)

16 Rejtett ösvény. Csehszlovákiai magyar költők 1918-1945. 180.

17 Fonod Zoltán: Üzenet. A csehszlovákiai magyar irodalom 1918- 1945. Budapest, 1993, Akadémiai Kiadó. 139.

18 Fonod Zoltán (főszerk.): A cseh/ szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004. Pozsony, 2004, Madách-Posonium. 177.

19 Csanda Sándor: Első nemzedék. 199.

káján alapszik. Jönnek a gyilkosok („szemükben kések és kövek voltak”), és a prostituáltak is („kik kéjre ágyazták a testük a vándorok alá”), s a whitmani repertoár még kiegészül számos más bűnössel, például a halott gyerekes cselédlányokkal („fülükbe párnába fojtott gyerekeik sírtak”) vagy a játékosok („éhes szemükben máglyát rakott az izgalom”), s bekövetkezik az azonosulás is („magamhoz ölelem mind”). A versben megszólaló én bíróként aposztrofálja magát, és az ítélkezés lehetetlenségénél köt ki: ez az analógiás keret jelzi a költői alapállás lényegét, a költői, emberi ítéletet lehetetlenségének paradoxonét, a bűn ambivalenciájának tudatosulását és a kompakt igazság lehetetlenségét. Az én kiemelt pozíciója a bizonytalanságba és a létszorongatottságba fullad: nem képes heroikussá és mindentudóvá válni, de arra sem, hogy stabilizálja, fixálja magát egy kiemelt pontba, s mitizálja a maga tárgyi vagy életkörnyezetét.

„Jarnó József diákos, sanzon jellegű verseinek zöme prózai, ritmustalan, a nyelvük is inkább egyénieskedő, mintsem egyéni”16 - írja Varga Imre. Ritmustalan, prózai sanzon? - kapjuk fel a fejünket azonnal. Jarnó versei természetesen nem sanzonok és nem is ritmustalanok. A whitmani retorikai koncepciók, illetve a kassáki modell ősmintázatai szerint hozzák létre a maguk atonális szerkezeteit, melyek az ismétlés és az ismétlődés motívummá fejlődésének dinamikáját követik. Fonod Zoltán az eredetiség nyomvonalainak evidenciájáról is beszél: „Már a Prometheus című kötetében határozott törekvést érzünk a modern formák iránt. Intellektuális költőiség és társadalmi elkötelezettség egyaránt jellemzi verseit.”17

Turczel Lajos viszont még Varga Imrénél is bizar- rabban írja le Jarnó verskultúrájának jellegét: „Egyszerű formakultúrájú költészetét az intellektuális telítettség, a természet iránti rajongás, az értelmes élet tisztelete jellemzi”.18 Noha ez a definíció Adytól távolabb kerül, mégis olyan modellt sugall (a bukolikus-humanista intellektus pózát), mely a Prometheus verseire nem jellemző. A természet jelenlétét többen kiemelték Jarnó lírájában, ám nem funkcionális metatájként értelmezték azt, hanem valamiféle rousseau-i romantikus elvágyódásként.19 A természet azonban nem pusztán ebben a funkcióban életképes Jarnó szövegeiben: a legtöbbször perszonifikált létező, mely a létezés anyagiságára és ösztönszférájára fi28