Irodalmi Szemle, 2014

2014/6 - Hizsnyai András: Tajtékos hónapok - „...helyettem én” (próza)

XII

André összes álma arról szólt, hogy fel kéne kelni, úgyhogy felkelt. Hajnal lehetett, mert a szentjánosbogarak már nagyon bágyadtak voltak - alig pislákolva húzódtak vissza a csokrok közé. A homályban Claudie körvonalát látta, ahogy a festményein alszik. Felkelt és megcirógatta a haját, aztán elindult a parancsnoki híd felé. Már a parancsnoki rakparton járt, amikor erős ütés rázta meg az írógépet. Megszaporázta lépteit, de mielőtt a hídra érhetett volna, egy másik ütés pont előtte lyukasztotta át a padlót, és hó fröccsent szét a plafonon. Lehasalt, odakúszott a lyukhoz, hogy kikukucskálhasson. Ott volt a hatalmas célkereszt a napfelkeltében. A falait az időjárásügyi miniszter hóágyúi ostromolták - teljesen körbevették a szupervillát -, némelyikük már feléjük dobálta a hógolyókat. A hófelhők sosem látott nagyságú hópelyhekkel bombázták a terepet, szerteszét fal nagyságú jégkristályok tornyosultak a tajgán, mint a halpucoláskor asztal alá hullott pikkelyek. Ekkor jött az utolsó csapás. André majd’ kiesett a lyukon, amikor a hópehely telibe trafálta az írógépet. Felugrott és visszarohant megnézni, hogy rendben van-e Claudie, de az egyik folyosón valami keménybe ütközött. Maga a pehely volt az, egy rettenetes darab, edzett jégből. Pont a gép közepét kapta el, és úgy látszott, beleragadt. Az írógép szenvedve felkattogott. André visszaemlékezett Claudie lángcsőrű madaraira a festményről, és megpróbált lyukat olvasztani velük a jégbe. A fal nehezen, de engedni látszott. A gobelin bevonatú mahagóni viszont már nem bírta. André szeme előtt a fal csúszni kezdett, majd hirtelen lezuhant. Hajnali fény tört be a sötét folyosóra, és André látta, ahogy a gép másik fele eltávolodik tőlük, és talán még egy pillanatra Claudie-t is megpillantotta. Aztán már csak csend volt és szabadesés.

□ JONATHAN SWIFT: GULLIVER UTAZÁSAI, giclee print, 100 x 70 an, 2013

□ SZLOVÁK SZÍNHÁZI plakát - Budapest, szerigráfia, 100 x 70 cm, 1993