Irodalmi Szemle, 2014
2014/6 - Hizsnyai András: Tajtékos hónapok - „...helyettem én” (próza)
VIII .A. hidegháború kitörése óta nem szálltak le sehol, de az írógépük jól bírta a strapát, még a legnagyobb turbulenciák sem dobták meg. Minden egyes részletéről lerótt, hogy a legnagyobb íróknak tervezték. A helikopter külsejét Ady Endre és Guy de Maupassant születését ábrázoló gobelinek díszítették. Bent a falakat, a fapadlót és a faplafont egyaránt a legjobb minőségű mahagóni borította, amitől az egész enteriőr sötét volt és olajos, de a nagyobb termeket kis rajokban repkedő szentjánosbogarak világították be. Tompa fényüket a potrohúkra erősített prizmák szórták szét a csillárméretű virágcsokrok körül, melyek egy-egy raj otthonául szolgáltak, és minden szobában tematikus virágokból állították össze őket. A falakon A Mester és Margarita elveszettnek hitt eredeti kézirata függött, dohánylevelekből préselt, elszívható keretekben. A legénységet a legkiválóbb állatokból nevelték ki. A pincérek gyapjúöltönyös dámjámborok voltak - elegáns, polírozott agancsaikba díszítő idézeteket véstek a Kalevala pikánsabb részeiből. Az írógép lemezgyűjteményét fésűfogú albászok ápolták. Amikor egy album épp használaton kívül volt, átfésülték a récékét a bakeliten, és kijavították, ha a dobos véletlenül melléütött. Egy egész alom rókakuzu pedig kifejezetten az írkocsma kilences asztalának a tisztításával volt megbízva. Ennél az asztalnál ültek a kiállítás-megnyitó túlélői: a világ elnöke, Gabriel, Václav hercegnő, David, Vakond dandár- tábornok, valamint minden állatfaj nagykövetei, lojalitási sorrendben. André nem ült az asztalnál, ahogy Claudie sem. Ők a szomszéd teremben voltak már a felszállás óta. IX A terem hihetetlenül tágas volt, hihetetlenül üres és ugyanilyen sötét. Csak egy csokor virág világított a plafon közepén, és ez alatt a fény alatt kuporgott Claudie egy rakás kartonlap és furnérlemez között, és csak nézte, ahogy a keze fest. André egy kicsit odébb törökült le egy pokrócra, épphogy a fénykörön belül, és gyönyörködött. A lány bőrén ízléses foltok úsztak, a bézs árnyalataiban játszva, mind a két szeme kék volt egy-egy leheletnyi zölddel fűszerezve, ajkai gyengédek és túlérett sárkánygyümölcs színűek voltak. Amikor festett, a foltjai lassan elkezdtek színt váltani a fotonrezonancia-skála mentén, míg el nem értek egy bizonyos árnyalatot, amit épp megkívánt a kép. Ekkor a foltok - akár Joan Miró papucsállatkái és amőbái - elkezdtek az ujjbegyek felé araszolni, végigkúsztak a kecses csuklókon, megtöltötték a kézfejeket, és áhítozva nyúlkáltak a lap felé, nagyokat nyögve és mély-sósat sóhajtva. Claudie ekkor mutatott egy görbét, a másik kezével fröccsentett, ivott egy kis bort, folyatta a színtócsá* Folytatás előző számunkból. - A szerk. 10 H I z s N y a ] András Tajtékos hónapok „...HELYETTEM ÉN"* (Boris Vian Tajtékos napok című könyve stílusában)
