Irodalmi Szemle, 2014

2014/5 - Szerzőink

II.

KÖVETKEZŐ SZÁMUNKBAN

„A huszadik században Kosztolányi, Ott- lik, Szabó Magda (Freskó) és a meglehetősen ritkán emlegetett Kardos G. György a leginkább »amerikai« írók. Ottlik, akinek két antológiát köszönhet az amerikai irodalom a hatvanas évekből, ezt így írja le: »...előbb magának az irodalomnak a cenzúráját, az irodalmárok és a ’nevelészek’ vasfüggönyét kellett áttörnünk a 60-as években, Fitzgerald, Williams, Woolf, West, Updike, Salinger, Capote, Malamud, Bellow müveivel a semmi helyett.« Mészöly Miklós pedig így ír az amerikai realizmussal összefüggésben: »A történet, ami az európai irodalmakban önmaga párájává finomodott, náluk újra le tudott csapódni. Párája is, vize is van a nyersanyaguknak, s valami új összetételben. Értenek hozzá, hogy a tényekből, történésekből felszabaduljon a mitológia.« Az európai irodalmakról pedig a következő figyelemreméltó sorokat jegyzi meg: »Vagy a pára túlságosan művi, vagy a víz páraképtelen.«”

Grendel Lajos: Néhány gondolat... Fiilöp Antal Piszkos ember című regényéről

„Betűket palántázni a földbe, sorokba be- iszapolni harmincegy-két fajta palántából - egészen olvasmányos lenne a kert, amiből a Mester szavakat húzgál ki, egyelgeti mondandóját, jelzőit kigazolja, s végül majd az idő fehéren lefedi mindazt, amit mondana a veteményes. Egy-egy bokor, fa ágboga, rajzolata a fehérség fölött. Élet volt (van) és lesz itt.”

Varga Imre: Reggelnapló