Irodalmi Szemle, 2014

2014/5 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Papp Máté: Sekély sötétség (Babiczky Tibor Magas tenger című kötetéről)

/

re és az ahhoz kötődő helyszínelésre) felfűzött kisregényfejezetek lokális referenciái talán ugyanolyan érdekesek lehetnek, mint az idézett képzőművészeti, zenei, irodalmi, esetleg kulináris kontextusok. A budapesti, valamint vidéki helyszínek mentén kirajzolódik napjaink Magyarországának kriminális korképe, amit mi magunk is nap mint nap észlelhetünk internetes böngészés, tévénézés és újságolvasás közben. A nyomozó egyik belső monológja arra is fényt derít, hogy véleménye szerint az általa űzött bűnvadászat valamiképpen párhuzamba állítható az irodalom analizáló, ha úgy tetszik, nyomolvasó ambícióival, amelyek szintúgy a bűn, illetve az igazság fogalmi felületén kutatva próbálják feltárni a mélyben húzódó motivációkat, illetve az élet és a halál szűkös mezsgyéjének megannyi csapását.

Az elvált, családjától távol élő főszereplő bűntudattal terhelt múltja szinte a zárlatig félsötétben marad, csak az olykor felrémlő emléktöredékek vagy baljóslatú, látszólag logikátlan asszociációk nyújtanak némi fogódzót a befogadónak, aki szintén egyfajta nyomozást folytat az elbeszélő „bűnjeleinek” segítségével. Emellett az „idők jelei” is megmutatkoznak a számmisztika (lásd a digitális óra számlapjának ismétlődő együttállásait: 6:06, 8:08) vagy a motivikus szinten rendkívül erőteljes biblikus metaforika alakzataiÍZLÉSEK ÉS POFONOK.

ban. „Egyetlenegyszer volt magas tenger úgy, hogy éppen nem volt dagály - gondolta. - Amikor Mózes kettéválasztotta a Vörös-tengert. Álltak kétoldalt a tengernek oszlopai. A magas tenger.” Elúszó álomképek, homályos hallucinációk, illetve a valóság valószínűtlen fordulatai váltják egymást, miközben egy irracionális, sőt infernális (egymástól független, valahol mélyen mégis összekapcsolódó) gyilkosságsorozat szemtanúi leszünk. A névtelen nyomozó közönyös katatóniája, cigaretta- és alkoholfüggőségének monoton szertartásai egyszerre tompítják le és erősítik fel a közelgő végzet érzetét, amelyet végül az önpusztítás idéz elő.

Minden gyilkosság azt a sebzett arcot - és istenképűséget - tükrözi, amely nem képes többé szembenézni önmagával, és amely a soha el nem múló keserű kelyhet lassan, kortyonként issza ki. A könyv stációit tehát csak látszólag jelölik a körülírt halálesetek, valójában egy belső kálváriát, a földi purgatóri- umban vergődő lélek keresztútját kísérhetjük végig. Babiczky pedig képes megteremteni azt az egyszerre feszültségteljes és kiüresedett világot, amelyben úgy merülhetünk alá, mint saját sivárságunk és sekélységünk sötétségében. Egyre mélyebbre. Átkelve a magas tenger oszlopai közt.

(Babiczky Tibor: Magas tenger. Magvető, Budapest, 2014, 180 oldal, 2490 Ft)

95