Irodalmi Szemle, 2014
2014/5 - Hizsnyai András: Tajtékos kapcsolat - „...helyettem én” (próza)
Ekkor diszkrét villanásokkal megjelent mellettük a tribünön Gabriel és André, aztán kis idő múlva Vakond dandártábornok és David is követte őket, és a háttérbe vonultak. Vakond dandártábornok a biztonsági protokollal foglalkozott egy sámlin Václav hercegnő jáde- Chardonnay-plutónium ötvözet trónja mellett, David pedig nekilátott meginni a tribün sarkában lévő, gyémántagancsos arany szarvasokkal és kordbársony baglyokkal díszített bár egész tartalmát, gyártási számsorrendben. Gabriel inkarnációja heves reakciót váltott ki: a tömeg belökte magát a szakadékba, és sűrű, szinte szilárd formában felkúszott a másik szírt mentén, egészen Gabriel lába elé az emelvényre. A sikolyokat elnyomta a sercegés és a sistergés, Gabriel képei élesen felvillantak a füstgomoly pernyefényben pislákoló hátán, a közönség pedig pillanatokon belül újratöltötte magát. A Gabriel lábát csókolgató rajongói ködöt fecnikké lőtték a páholyokban tanyázó mesterlövészek.- Sziasztok! - mondta mosolyogva Gabriel a mikrofonba. Újabb üdvrivalgás, sikolyok és sistergés. A tumultusban szorongó gyanútlan orrszarvúnak álcázott egyének megvadultak és felnyársalták a tumultusban szorongó gyanútlan mezőgazdasági minisztereknek álcázott egyéneket, bezárva így a kört. II Gabriel integetett, aztán átadta a mikrofont Andrénak.- Kedves barátaim, mélyen tisztelt homo sapiens sapiensek, jelenlévő mikroorganizmusok és más, kilétük felől kételkedő életformák! - nyitotta résnyire a kiállítást André. A gyanútlan mikroorganizmusoknak álcázott homo sapiens sapiensek vadul csápoltak. A bombázók bombáztak, a hangulat tetőzött, a tető repedezett, André egyre tágabbra nyitotta a kiállítást, és már majdnem a végére ért, mikor Gabriel odalépett hozzá.- André, André!- Mi az? - hagyta félbe a szöveget André.- Azt nézd! - Azzal egy távcsövet nyomott a kezébe. - Ott, amellett az ember mellett, akinek február harmadikán van a szülinapja, látod?- Melyikre gondolsz, kettő van. Amelyik a jégcsapfejű ember mellett táncol?- Nem, dehogyis! Ott a vércsepp és a gombostű között, akinek fáj a lába.- Fúú, tényleg! Ott mellette! De hogy lehet valaki ennyire gyönyörű és tehetséges egyszerre?- Nem tudom, de ki kell mentenünk azt a lányt, még mielőtt belelökik a szakadékba!- Jó, jó, szólj Vakond dandártábornoknak, hogy vegyék fel a listára, Claudie-nak hívják. Én addig gyorsan megnyitom a kiállításodat, már nincs sok, oké?- Rendben, fejezd csak be, aztán elmegyünk szaxofonozni... Ekkor jött az első csapás. Kicsit gyengébb volt, mint a következők, de ahhoz elég harsány, hogy a bombázás nyugodt, dallamos lüktetését kettészelje a tetővel egyetemben. Egy hatalmas hópehely zúzta be a mennyezetet, legalább akkora, mint egy negyed venezuelai szénbánya,
