Irodalmi Szemle, 2014

2014/5 - VIKTOR PELEVIN - Korotkova, Anna: A klasszikus „szerző - hős - olvasó” háromszög Viktor Pelevin T című regényében (tanulmány, Gyürky Katalin fordítása)

VIKTOR PELEVIN Engedelmével, rövid szünetet tartunk. Meg kell ismer­kednem azzal, ami annyira... ööö... feldühítette” (115.). Úgy tűnik, hogy a XXI. században „magának a szerzőnek a fogalma eltűnt a szó korábbi értelmében. A regényeket általában szakértők írják, akik közül mindegyik az el­beszélés egy-egy aspektusáért felel. Aztán a darabokból összevarrt szöveget átfésüli a szerkesztő, hogy ne tűnjön szedett-vedettnek” (120.). Vagyis Pelevin a regényében szemléletesen demonstrálja a „szerző” R. Barthes által hirdetett „halálát”: „.. .mihelyt egy tényt elmeséltek, tárgy nélküli célok érdekében, s nem azért, hogy közvetlenül hassanak a valóságra, azaz végső soron kikapcsolva min­den más funkciót, egyszerűen a szimbólum működtetése végett, létrejön ez az elszakadás: a hang elveszíti eredetét, a szerző belép saját halálába, s elkezdődik az írás.”8 S va­lóban, feltárva elképzelt terveit, Ariel megalkotja a grófot; ezt mondja azonban: kezdetben „egyáltalán nem üzleti célokból teremtettük meg magát, hanem nagy és magasz­tos elgondolásból. Ami tisztán szellemi volt” (128.). De mivel a kortárs olvasót csak a „cselekmény, és hogy mi lesz a vége” (126.) érdekli, illetve az országban uralkodó krízissel kapcsolatban a projekt vezetésének végső levál­tása, Lev Tosztoj gróf alakjának létrehozása alátámaszt­ja azt az átalakításra vonatkozó tervet, amelyet valaki a marketológusok közül javasol: „Csináljunk inkább egy normális thrillert a retrokrimi elemeivel megspékelve, és a plebsz úgy fogja nyelni, mint kacsa a nokedlit” (135.). Ilyen értelemben, az a regény, amelyben T. gróf cselek­szik, nem olyan műnek látszik, „amely erősen hatott az emberi lélekre” (119.), hanem a kortárs irodalmi alkotás eredménye, amely manapság „...a legjobban eladható szókombinációk összeállításának művészetévé alakult át. Ez is egy sajátos kabbala” (119.), vagy, másképp fo­galmazva, „az írás” olyan szöveg, amelyben T. gróf alakja szimbolikus visszhangjává válik az igazi Tolsztoj grófnak. Amikor Ariel azt közli T. gróffal, hogy ez a projekt ál­talában előre nem látható körülményekhez kötődve fog véget érni, a hős teljes mértékben igyekszik ellenállni a saját nemlétének, és a saját elképzelése szerint, az akarata erejével alkotja meg újra önmagát és a saját világát, egy író attribútumait felhasználva: a kezén fehér kesztyű, a tolla pedig magában foglalja „a világ mint szöveg” posztmo­dern metaforát: „Valóban, hova lehet menekülni, ha min­“ Barthes, Roland: A szerző halála. I I In uő: Л szöveg öröme. Budapest, 1996, Osiris Kiadó. 50. 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom