Irodalmi Szemle, 2014
2014/5 - VIKTOR PELEVIN - Korotkova, Anna: A klasszikus „szerző - hős - olvasó” háromszög Viktor Pelevin T című regényében (tanulmány, Gyürky Katalin fordítása)
VIKTOR PELEVIN Engedelmével, rövid szünetet tartunk. Meg kell ismerkednem azzal, ami annyira... ööö... feldühítette” (115.). Úgy tűnik, hogy a XXI. században „magának a szerzőnek a fogalma eltűnt a szó korábbi értelmében. A regényeket általában szakértők írják, akik közül mindegyik az elbeszélés egy-egy aspektusáért felel. Aztán a darabokból összevarrt szöveget átfésüli a szerkesztő, hogy ne tűnjön szedett-vedettnek” (120.). Vagyis Pelevin a regényében szemléletesen demonstrálja a „szerző” R. Barthes által hirdetett „halálát”: „.. .mihelyt egy tényt elmeséltek, tárgy nélküli célok érdekében, s nem azért, hogy közvetlenül hassanak a valóságra, azaz végső soron kikapcsolva minden más funkciót, egyszerűen a szimbólum működtetése végett, létrejön ez az elszakadás: a hang elveszíti eredetét, a szerző belép saját halálába, s elkezdődik az írás.”8 S valóban, feltárva elképzelt terveit, Ariel megalkotja a grófot; ezt mondja azonban: kezdetben „egyáltalán nem üzleti célokból teremtettük meg magát, hanem nagy és magasztos elgondolásból. Ami tisztán szellemi volt” (128.). De mivel a kortárs olvasót csak a „cselekmény, és hogy mi lesz a vége” (126.) érdekli, illetve az országban uralkodó krízissel kapcsolatban a projekt vezetésének végső leváltása, Lev Tosztoj gróf alakjának létrehozása alátámasztja azt az átalakításra vonatkozó tervet, amelyet valaki a marketológusok közül javasol: „Csináljunk inkább egy normális thrillert a retrokrimi elemeivel megspékelve, és a plebsz úgy fogja nyelni, mint kacsa a nokedlit” (135.). Ilyen értelemben, az a regény, amelyben T. gróf cselekszik, nem olyan műnek látszik, „amely erősen hatott az emberi lélekre” (119.), hanem a kortárs irodalmi alkotás eredménye, amely manapság „...a legjobban eladható szókombinációk összeállításának művészetévé alakult át. Ez is egy sajátos kabbala” (119.), vagy, másképp fogalmazva, „az írás” olyan szöveg, amelyben T. gróf alakja szimbolikus visszhangjává válik az igazi Tolsztoj grófnak. Amikor Ariel azt közli T. gróffal, hogy ez a projekt általában előre nem látható körülményekhez kötődve fog véget érni, a hős teljes mértékben igyekszik ellenállni a saját nemlétének, és a saját elképzelése szerint, az akarata erejével alkotja meg újra önmagát és a saját világát, egy író attribútumait felhasználva: a kezén fehér kesztyű, a tolla pedig magában foglalja „a világ mint szöveg” posztmodern metaforát: „Valóban, hova lehet menekülni, ha min“ Barthes, Roland: A szerző halála. I I In uő: Л szöveg öröme. Budapest, 1996, Osiris Kiadó. 50. 15
