Irodalmi Szemle, 2014

2014/5 - VIKTOR PELEVIN - Korotkova, Anna: A klasszikus „szerző - hős - olvasó” háromszög Viktor Pelevin T című regényében (tanulmány, Gyürky Katalin fordítása)

VIKTOR PEU:VIN

delkezik. Először is, nyugodtan nevezhetjük a szüzséjét irodalom-központúnak, amelynek középpontjában a „szerző”, a „hős” és az „olvasó” fogalmának tisztázása áll, illetve „a kortárs orosz irodalom a kommersz világban” témájának kifejtése. Másodszor, a regény kompozíciója szokatlan: a szüzsé három tér- és időbeli irányban bomlik ki: a hős, T. gróf világa irányában (ami egy irreális, feltehetően XIX. század közepi világ: erre utalnak a gőzmozdonyok, a fegyverek, a fémkések, a kétcsövű fegyverek, a saját készítésű bombák, az író fegyverévé pedig a tolla és a tintája válik), az őt „létrehozó” Ariel világa irányában (a XXI. század elején, amit magának a szereplőnek a konkrét megnyilvánulásai bizonyítanak), valamint egy igazi szerző, Lev Nyikolajevics Tolsztoj reális világa irányában (a XIX. század második felében), aki valamiféle T. gróf kalandjait is látja álmában. Az igazi cselekmény a főhős, T. világában bontakozik ki. Harmadszor, az alkotás műfaját csak nagy nehézségek árán lehetne klasszikus regénynek mondani, mivel megtalálhatóak benne a harci regények és a thriller jegyei (a cselekmény gyilkosságok segítségével fejlődik, miközben T. gróf minden akadályt leküzd, hogy elérje a vágyott célját: Optyina Pusztát, demonstrálva ezzel a keleti magányos harcos tapasztalatait), a számítógépes játékokra jellemző elemek (a szövegben nem egyszer kapunk utalást ennek egyik fajtájáról - a „shooter”-ről, amelynek a főhősévé hol maga T. gróf válik, hol pedig Dosztojevszkij, aki leküzdi az adott szinteket, meggyilkolja a „hullákat”, és kiszívja a lelkűket), a miszticizmus (a kabbalisztikus jegyeket Ariel használja az irodalmi hőseivel való kapcsolatában) és a metafizikai realitás (a gróf saját rendeltetéséről és saját magáról szóló fejtegetéseit Arielnek a lélekről és a kortárs irodalom minőségéről szóló gondolatai keresztezik, illetve az arról való elmélkedés, hogy ha egy irodalmi műnek van hőse, akkor ki vajon a szerzője, és hogy szüksége van-e olvasóra). Ez egy kifordított regény, amelyben a hősök - T. gróf és az őt létrehozó Ariel - helyet cserélnek.

Negyedszerre pedig, a „szerző-hős-olvasó” témáján való elmélkedést V. Pelevin következetesen a posztmodern tradíciók keretei között tartja, ami új nézőponttal gazdagítja ennek az adott klasszikus problémának a megoldását.

11