Irodalmi Szemle, 2014
2014/5 - VIKTOR PELEVIN - Pelevin, Viktor: Who by fire (novella, M. Nagy Miklós fordítása)
VIKTOR PELEVIN- Tudom - szakította félbe Borisz Marlenovics. - A Brooklyn-híd. Olyat tudok mesélni róla, amilyet még biztosan nem hallott.- Például? Borisz Marlenovics szolidan köhintett.- Hát, például... ööö... Lehet, hogy hallott róla, volt a huszadik század elején egy Majakovszkij nevű költő. Irt egy verset erről a hídról. Ez is a címe: A Brooklyni híd. Na és, szóval, ebben a költeményben a négerek, vagyishogy az afroamerikaiak leugrálnak a Brooklyn-hídról a Hudsonbe. A lét elviselhetetlen könnyűségétől. Érti, ugye? A Hudsonbe ugrottak, pedig itt az East River folyik. Szóval három mérföldet repültek, át egész Manhattanén. Mellesleg... ööö... a maguk Castanedájánál Don Genaro hét mérfölddel messzebbre ugrott, de a mi Majakovszkijunk ötvenkét évvel megelőzte őt.- Érdekes - mosolygott Szabadság. - És a zenéhez is olyan jól ért, mint a költészethez?- Naná. Ez a dal, például... Ami azon a vitorláson szól... - Borisz Marlenovics újból köhintett. - Leonard Cohen.- Bámulatos - mondta Szabadság, és most már őszinte kíváncsisággal nézett Borisz Marlenovicsra, - Valóban, ez Cohen. És azt is tudja, hogy miről szól ez a dal?- Természetesen... ööö... a Chelsea hotelről. Volt, ugye, egy Janis Joplin nevű énekesnő, és Cohen szerelmes lett belé. Ebben a Chelsea szállodában szerelmeskedtek. Szereti Cohent?- Az nem kifejezés - mondta Szabadság, és felsóhajtott. - Egyszer szerettem volna kivenni egy napra azt a szobát a Chelsea-ben, ahol együtt voltak. De aztán kiderült, hogy mindig foglalt.- Hát, tudja - mondta Borisz Marlenovics -, van egy olyan érzésem, hogy ha most rögtön elmegyünk abba a szállodába, szabad lesz a szoba... Ismétlem, az az érzésem, hogy az a szoba szabad lesz... Mennyi ideig is tart, amíg odaérünk? Húsz perc? Huszonöt perc múlva. A szoba valóban szabad volt, csak valamiért nem takarítottak ki benne. Úgy látszott, hogy sietve hagyták el a lakói - az ágy teljesen feldúlva, a padlón egy férh zokni meg néhány egészen új százdolláros hevert, és még meleg volt az elektromos teafőző a rögtön az ajtó mellett lévő állványon. Borisz Marlenovics ízlésének, aki szigorúbb rendhez szokott, kicsit szokatlannak festett a szoba - az ágytámla fölött lévő tükörfal a szemközt lévő ugyanolyan tükörfelületen tükröződött, amitől úgy tűnt, hogy az ágy egy alagútban áll, mely mindkét oldalon a derengő végtelenségbe vész.- Az ágyat azért bevethették volna - morogta Borisz Marlenovics. Szabadság élénk érdeklődéssel nézett körül a szobában. Az ablaknál dohányzóasztal állt két fotellel - az egyiken egy nagy plüssmajom hevert, amely Mickey Mouse brooklyni nénikéjének tűnt, a másikon meg egy furnérlemezből összeragasztott szűz hegedű, amely láthatóan még játékvonót sem ismert soha. A köztük lévő asztalon két nagyon gyanús dobókocka. Borisz Marlenovics halkan megköszörülte a torkát.- Mi az, meg vagy fázva? - kérdezte Szabadság. - Állandóan köhögsz.- Nem - mondta Borisz Marlenovics. - Csak arra gondoltam, hogy... ööö... Hogy a ve- tetlen ágy szimbolikus. Emlékszel, hogy van abban a dalban? Giving me head on the unmade bed while the limousines wait in the street. Szabadság üres zöld szemmel nézett Borisz Marlenovicsra.- Ami a limuzint illeti, szép egybeesés - mondta, és gyengéden Borisz Marlenovics vállára tette a kezét. De hogy giving you head... Nem is tudom. Általában ez ellenkezik a szabályaim8
