Irodalmi Szemle, 2014

2014/4 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Kálmán C. György: Majdnem jó (Csepregi János Az amerikai fiú című kötetéről)

Kálmán c. György ÍZLESEK ES POFONOK Majdnem jó CSEPREGI JÁNOS AZ AMERIKAI FIÚ CÍMŰ KÖTETÉRŐL Hogy nem nagy könyv, az bizonyos; hogy ügyesen megírt, olvasmányos és emlékezetes - az is. Valami mégis hiányzik belőle, hogy igazán jó legyen; ráadásul semmi olyan ki­fogásolni valója nem lehet az olvasónak, ami nagyon egyértelmű, könnyen azonosítható, látványos volna. Egy szóval: zavarba ejtő írás. Ezzel a bevezetővel olyasmit szeretnék je­lezni, hogy mostanáig, ezen ismertető meg­írásáig sem tudtam egyértelműen eldönteni, hogy mennyire (és miért) tetszik Csepregi János könyve. Azt hiszem, ezzel sok olvasó­ja így lesz. Ez voltaképpen már önmagában pozitívum: a regény nem adja meg könnyen, azonnal magát, kissé meg kell küzdenünk vele, döntésre kényszerít. Pedig egyszerűnek látszik: kiskamaszok története, valahol egy alföldi faluban játszó­dik (a legközelebbi - és nagyon vágyott - város Szolnok), valamikor a ’80-as években, amikor már többen kijutnak nyugatra, de még bőven van Munkásőrség (és minden­féle szocialista intézmény, szervezet, iskolai ünnepség, meg a többi). Tehát a műfajt köny- nyen, gyorsan be tudjuk azonosítani: egyes szám, első személyű elbeszélő, aki ráadásul a történet (egyik) főszereplője; visszatekintő elbeszélés, de a nézőpont mégis közeli - aki minderről beszámol nekünk, nem tud töb­bet, mást, mint az a bizonyos kisgyerek. Ez a beszédhelyzet, ha nem is eleve humoros (számtalan tragikus történetet, megrázó mű­vet olvashatunk „gyermekhangon”), de ezút­tal alkalmat ad arra, hogy az olvasó mulasson a korlátozott tudású és sajátos gondolkodá­sú kiskamasz látásmódján. Ennek is nagy hagyományai vannak: Metta V. Victor Egy komisz kötök naplójától számtalan modern kamasz-regényig ez az egyik fő humorforrás. Otthonos világba csöppenünk tehát - ha az olvasó életkora vagy saját élettörténete mi­att nem ismeri is teljesen ezt a világot, azért sok minden itt maradt máig is a megidézett korból, ami segít eligazodni, és ami végképp ismeretlen, az sem teszi lehetetlenné a meg­értést. Ráadásul a regénynek van lendülete: könnyen olvasható, fenntartja a feszültséget, cselekményes. A figurák is - mondhatni: klasszikus, realista módon - összeállnak az olvasó fejében, a felnőttek érdektelenek és érzéketlenek, a fiúk minden nap új izgalmat hoznak... Külön mulatságos - és remek - öt­let, hogy a címadó „amerikai fiú” csak az első fejezetnek a főhőse; ugyanis meghal (és a má­sodik fejezetben is már csak ekként esik szó róla, a regény szövegéből pedig ezután gya­korlatilag eltűnik). Mégis: az ő szabadsága, bátorsága, titokzatos máshonnan-valósága lengi be a könyv elejétől fogva a fiúk életét. Ő a példa, a minta, annak jelzése, hogy lehet másképp élni, s hogy mindenki maga felelős azért, hogy megragadja ennek az igazibb, lé­nyegibb és veszélyesebb életnek a lehetőségét. És megvan az atmoszféra is, a falué, a családoké, a helyi közéleté, meg persze az országé. A tévéműsorok, amiket lehet (vagy kell) nézni, a becsempészett videókazetták, a szegényes bútorzat, az elérhetetlennek tetsző város; az, ahogyan az iskola világa és az is­kola utáni élet tökéletesen elválik egymástól 86

Next

/
Oldalképek
Tartalom