Irodalmi Szemle, 2014

2014/4 - Grendel Lajos: Néhány gondolat... Szathmári Sándor Kazohinia című regényéről (esszé)

ÍZLÉSEK ÉS POFONOK

mert irodalom és irodalomtudomány nem okvetlenül azonosak. De az irodalomtudomány teremti a kánont, az olvasónak csak másodrendű szerep jut itt. A Kazohinia újra kimaradt a kánonból, s a helyzet lényegében a mai napig nem változott. A marxista irodalomtudomány legyőzetett, de a téves következtetései tovább hatnak. Mindenekelőtt a kánonba emelés hiánya, ha már a kánonra hivatkozunk. (De szükség van-e egyáltalán kánonra? Hm, nem is olyan biztos - de mindenesetre a magyar irodalomtudomány jelenleg szükségét érzi a kánonnak.)

Ha most visszaugrunk nyolcvan évet, megállapíthatjuk, hogy már Karinthy és Babits is remekműként fogadták ezt a művet. Hogyan lehet az, hogy még mindig nem része a kánonnak? Kérdezem én, mert nem tudom, mivel nem vagyok irodalomtörténész, legalábbis csak illegálisan, másodsorban. Az mindenesetre igaz, hogy meglehetősen egyedül áll a Kazohinia magyar irodalomban. Az angol irodalomban (azonkívül, hogy fejlettebb és sokszínűbb), Swift nem egyedülálló, csak a XX. században volt Wells, Huxley és Orwell. Az orosz irodalomban nemkülönben. De a magyar irodalomban nem volt folytatása a Kazohiniának. Megszakadt a fonal. Mert a magyar történelem is megszakadt? Pedig előzménye van. Karinthy Frigyes. Az Utazás Faremidóba és a Capillaria. Karinthy új műfajt próbált ki, és a szerepe még akkor is jelentős, ha bizonyos sietség mutatkozik a munkáiban. Az örökös pénzzavarral küszködő Karinthynak az egész életműve ráment a sietségre, mig Szathmárinak (akinek Karinthy volt az egyik mestere), nem volt annyira sürgős irodalmi terveinek a megvalósítása. A Kazohiniá

n is ez látszik meg. Volt ideje kiérlelni, nem kellett összecsapnia a munkáját, mint hellyel-közzel Karinthynak. Karinthy azt mondta, minden hasonló munkáját odaadná a Kazohiniáért. De az irodalomkritika

kezdettől fogva értetlenül fogadta a regényt, és a Kazohiniá nak nem lett folytatása. A seift az utóbbi évtizedekben megtalálta a maga helyét az irodalomban - de mint nem szép- irodalmi műfaj. A Kazohinia még jobban kirítt a környezetéből.

Nem egyedülálló könyv a Kazohinia a XX. századi magyar irodalomban, bár műfajilag annak tekinthető - szatirikus regényt, ilyenfajtát, mint a Kazohinia, magyarul nem írt senki sem. Az is lehet, hogy a Gulliver név tévesztette meg az irodalomkritikát. Gulliver angol hős, és minden tisztelet az angoloknak, de ha magyarok vagyunk, inkább magyar hőst válasszunk. Mit tudom én, legyen, mondjuk, Kerek Ede - ha Kerek Edével történik meg a kazi vagy a kazo, az egészen más, mintha Gulliverrel történik meg. Az olvasó netán röhög, hát én betapasztom a száját. Előfordult már az ilyesmi, csak nem verték nagydobra. Gulliver valóban utazási lázban ég (mert olyan, mint a sajtkukac), elkerül Kazohinia szigetére, és itt megdöbbenve tapasztalja, hogy Kazohinia száz vagy kétszáz évvel előtte jár a történelemnek. Ez már a kommunizmus (vagy a fasizmus - egyre megy), még a halottat is feldolgozzák, hogy ne menjen kárba. Csodálatos világ, csak egy hibája van, hogy lélektelen. Akinek pedig lelke van, az élesen elkerítve él a többiektől, hogy ne fertőzze meg. Gulliverre valóban nyomasztóan hat ez a tudományos-fantasztikus világ, és elmenekül a lelkiekben gazdag, de kiközösített másik néphez. Csakhogy ők őrültek, és majdnem megégetik Gullivert. Nagy nehezen hazatér, és rájön, hogy Angliánál nincs csodálatosabb ország: „...teljesen helyreállott a családi béke, ami oly kedves jellemzője a meghitt angol otthonnak”.

Ez az utolsó, gúnyos mondat leleplezi az álszent csalást. Ez az emberiség jövője? Egyik tébolyodott rendszerből a másik tébolyodott rendszerbe jutás? A Kazohinia az alapkérdése84