Irodalmi Szemle, 2014
2014/4 - Soóky László: Harcos békeidők (dráma)
BiELOKOSZTOLSZKY úr: Hát megjött, megjött végre? Ez a feltámadás előtti utolsó pillanat? Kódory úr: Az a helyzet, Bielokosztolszky, hogy csak te látsz engem. Ezek a nyikhaj látók nem. Bielokosztolszky úr: Kérdezhetek valamit? Kódory úr: Kérdezz. Bielokosztolszky úr: Te vagy a Jóisten? Kódory úr: Én, de ne szólj senkinek. Bielokosztolszky úr: Nem szólok. Mikor lesz a feltámadás? Kódory úr: Nem tudom. Mindig közbejön valami. Bielokosztolszky úr: Megértem, persze... A múltkor nekem is hant gurult a szemgödrömbe. Azelőtt se láttam, így meg pláne nem. Kódory úr: A minap gukkereztem, s látni véltem az én egyszülött fiam ikertestvérét. Bielokosztolszky úr: Blamázs? Kódory úr: No hallod?! Ha kiderül... Bielokosztolszky úr: Azt nem tudom, milyen. Elmész? Várjunk türelmesen? Ne szóljak senkinek? Kódory úr: Várj türelmesen, és ne szólj senkinek. (kimegy a tájból) I. lány: Élveztél, Bielokosztolszky bácsi? Bielokosztolszky úr: Csendesen élvezgettem, kincsem, most meg nem találom a hermunikám billentyűit, mert az ujjam majd minduntalan a mellbimbókat keresgéli. Bielokosztolszky Illés a nevem, vakon láttam meg a napvilágot, mert vaknak születtem. Nem tudom, miért, de mindig magához vett valami asszony, és süvölvény korom óta járom a szerelmeskedés belső tájait. A tangóharmonikát a jegyző úr lányától kaptam, aki perverz csatákat vívott rajtam, csitrisen kihasználva eredendő vakságomat. Ő szúrt szíven a dohányszárító mögött, amint nyihaházva lovagolt rajtam. Szép halálom lett volna, ha megérem a beteljesedést, de hiányzott a végső mozdulat. Később a Mindenható jóindulatából mennyei ítéletvégrehajtó lettem, ami talán olyan, mint egy álom, talán nem. No, nagypapa, készülhetsz az átszellemült danolásra. (Nagypapa készül az átszellemült danolásra, a többiek pedig az átszellemült táncolásra. Aztán nagypapa átrszellemülten énekel, Bielokosztolszky úr átszellemülten harmonikázik, a többiek átszellemülten táncolnak, a lányok pedig átszellemülten elejtegetik tülljeiket) Nagypapa: (dal, tangó) Itt a kezemben a semmi, Fűzve van eleven láncra, Rányomom lázverte csókom, Jöjj velem ördögi táncba. Elpörgünk egy szakadékig, Csűrökön, szíveken által, Aztán a harangok szárnyán Kondulunk vad zuhanással. Fönt is és lent is a semmi, Lánccal jól összebogozva, Siklik a koppanás ívén, Érettünk föllobogózva.
