Irodalmi Szemle, 2014
2014/4 - Soóky László: Harcos békeidők (dráma)
BiELOKOSZTOLSZKY ÚR: Ó... ó... én is álmodom néha... Kartalykám, a minap is, nagy éjszaka volt a verőfényben. Néztem, néztem, anyókát kerestem a tájban, és mit látok?! Anyóka egy bazi nagy felhőn heverészik egy bazi nagy griffek Előkapom a gukkert, gukkerezek. Azannya! Anyóka viháncol, mint egykoron. A griffek Anyóka meg a griff. Egy bazi nagy felhőn. Kapom a puskám, durr! Hegyibe! {Időközben feltűnik Festő cimbora egy csodaszép nővel, átszellemülten sétálnak a sírok között, időnként csókolóznak, ölelkeznek) Festő cimbora: De hiszen maga vak, Bielokosztolszky úr, hogyan is tudna gukkerezni, meg célozni meg lövöldözni a bazi nagy felhők felé. Bielokosztolszky úr: Ha vak, hát vak. A vaknak nem lehet látomása? Mi? Szóval kapom a puskát, durr! Hegyibe! A griff meg csak úgy dugaszolás közben hátraszól. A seggemmel jobban lövök, te pancser! No, mondok, várj csak, te bitang, majd fölibéd kerülök én, de a griff csak lövi a rigót. {Ekkorra már Festő cimbora is ott köröz égmagasan, lovagoltatja a nőt, lebegnek a templom tornya fölött, párzási neszekkel telik meg a temető) Nagypapa: Kivágom ezt a fát, addig éljek... Az én anyókám volt, mi? Ha még egyszer a szádra veszed, Bielokosztolszky, úgy elpáhollak, de úgy... Még hogy anyóka... még hogy griff Persze! Hazudol, Bielokosztolszky, gáládul hazudol, {sírva) ugye...(?) Festő cimbora: Élvezz, te bitang! Nem látod, nagypapa vágja a fát, a végén még lekésünk a csinnadrattáról. Fehérmájú vagy, mi?! Gondolhattam volna, hogy... Nagyláb: Körözgetsz, Festő cimbora, vagy csak úgy bevágtad a dákót? Festő cimbora: Is, is, Nagyláb komám. Olyan ez, mint a hajnali ütközet a hómezőn. Hiábavaló, és mégis gyönyörű. Nagyláb: Hé! Festő cimbora! Hé! Nagypapa beadta a kulcsot, vágja a fát, muzsikáló forgács- csá. Festő cimbora: Ne törődj vele, pajtás, ez a végkifejlet kezdete. Majd elkísérjük a koporsót a havas úton, a bukszusok között... énekelgetünk egy kicsit, aztán meg felrepülünk, és megfigyeljük nagypapa lelkét, amint araszol fölfelé. Nagypapa: Locsogsz, kölök? Előkapom a nadrágszíjat, és jól megbustyállak! Festő cimbora: Leesik a gatyád, nagypapa, szégyenszemre, pőrén mégsem álldogálhatsz ebben a zimankóban... meg a kütyümütyűd is fél hatra ereszkedne, mit mondanál a ném- bereknek?! Nagypapa: Mit... mit? Hát azt, hogy este van... hogy sötétedik... Alkonyaikor elszomorodik, lekonyul. Bielokosztolszky úr: Hé, te föstő, hé! Nagyanyót, mondd, láttad-e? Festő cimbora: Hagyja el, Bielokosztolszky úr, hagyja el, ne is foglalkozzon vele: rigókkal repül perverz kalandok felé. Bielokosztolszky úr: Lessük meg, föstő, vigyél magaddal, hadd törném el a hátán a fehér botot. Festő cimbora: Majd egyszer, Bielokosztolszky úr, majd máskor! Gyí, te némber, gyí, gyí, gyí! {Hosszú csend, mintha valahol várakozna valami vagy valaki) Nagypapa: Elment?
