Irodalmi Szemle, 2014

2014/4 - Varga Imre: Reggelnapló 11. (próza)

*

Az írásra időt kerítve, csak az események egy része marad meg, mint felkelés után az ösz- szegyűrt lepedő meg a hurkásra forgatott dunyha, s ezeket bámulva nem térnek vissza újra az álmok. A tegnapi napsütés után ma a kert egészen elázott, s a vizes füvén lépegetek a komposztálódombig. Innen nézem a Gerecsét, s eszembe jut, hogy a szülői ház udvarából is látható volt derűsebb napokon, csak más nézőpontból meg más országból.

Ma meglátogatom anyámat, segítek neki a krumpliásásban. Vagyishogy én ások, míg ő almáspitét süt. Mindkettőnknek jól telik a nap. A munka öröm, az almássütemény jó ízű. Délután, estébe menően, babfejtés. Kedv nélkül induljak-e holnap lányomék családjához Tardoskeddre? A hajnali autóbusz előtt felébredek, de visszaalszom. Gondolom, majd az öcsémmel. Talán ő elsegít a párkányi vasútállomásra, hiszen Libádra készül, mert nemrég vettek ott egy házat, azt újítják fel, meszelnek, festenek. Hamarosan elköltöznek a somorjai a panelból. De az öcsém elrobog reggel, ahelyett, hogy beszólna a tisztaszobába, ahol én alszom. így hoppon maradok, nincs töprengés, hogy menjek-e vagy sem. Majd legközelebb, nyugtatgatom magam. Az éjszakám úgy is fel-felriadásos, forgolódásos volt. Zuhogott az eső, zengett a bádogeresz, ugattak a kutyák; zokogós idő. A tegnap temetőbe vitt virágot is megpaskolja apám sírján.

Eszembe villan a tegnapi babfejtés, illetve fejem fölött a lugas tömött szőlőfürtjei, majd napnyugtakor az erőszakos szúnyograjok, a testben pedig a nyílások felé nyomuló fölöslegek.

Tegnapi emlék még a részeg szomszédok gajdolása. Az egyikük a Hétszentséges János a másikuk pedig Pap Simon: A zsidó, cigány istenfaszát, hogy megbaszta ezt a világot!

Anyám udvarában kutyák, macskák, beteg nyulak az ólban, ha nem is paradicsomi állapotok, de vagyunk. Igaz, paradicsom is még (apróban), szedek reggel egy lábaskával kenyérhez és lecsónak.

Szomorú, hallgató reggel.

46