Irodalmi Szemle, 2014
2014/1 - KULTÚRA ÉS EVOLÚCIÓ - Péter Árpád: Beszéd-fosszíliák. Az evolúció-diskurzus rétegei (tanulmány)
PÉTER ÁRPÁD KULTÚRA LS EVOLÚCIÓ BESZÉD-FOSSZÍLIÁK AZ EVOLÚCIÓ-DISKURZUS RÉTEGEI-Amennyiben figyelemmel kísérjük a paleontológia, esetenként az archeológia azon tudományos fórumait, melyek az újabb kutatásokról számolnak be, hetente - de jobb esetben naponta - találkozhatunk olyan cikkekkel, melyek valamilyen „forradalmi újdonságot” jelentenek be, melyek hol a teljes evolúció, hol pedig egy faj „történetét teljesen átíró” új felfedezésről adnak hírt. Lassan szerét-számát sem tudjuk már azoknak a fosszíliáknak, melyeknek köszönhetően kisebb-nagyobb amplitúdójú, az evolúciótudományt érintő „paradigmaváltásokról” értesülhettünk. Számtalan példát sorolhatnánk, de mi most megelégszünk azzal, hogy csak a 2013 novemberében újra fellángolt „kutyaháziasítási vitát” és annak az evolúcióelméletre kiható következményeit említjük,1 emellett összehasonlítjuk Frank Springernek a XX. század elején megjelentetett, saját korukban valószínűleg lenyűgözőnek számító kiadványait2 a Hans Hess által 2002-ben kiadott tengerililiom-monográfia megállapításaival.3 Ugyanakkor átlapozhatjuk Clive Finlaysonnak a Ne- ander-völgyiek sikertelen evolúciójáról szóló kötetét is, ahol többek közt arról is ír, hogy néha nagyon nehéz egy-egy lelet besorolása, mert a műszaki fejlődéssel egyre pontosabbá és könnyebbé váló kormeghatározás mellett a legnagyobb gondot a narratívák által definiált korszakhatárok közé történő illesztés jelenti, vagyis az, hogy egy, a múltból fennmaradt leletet úgy kontextualizáljunk, hogy abból funkcionális, idöki- töltő elbeszélés keletkezzék - és, mint cáfolhatatlanul kijelenthetjük, a történelemben akár évtizedes pontossággal pozícionálható őslelet felélesztése kizárólag a fabuláció eszközeivel történhet.4 Gondoljuk, ennyi elegendő ahhoz, hogy rájöjjünk: az evolúcióról szóló beszéd közel sem jutott, természe1 Miklósi Ádám 2007-ben kiadott kutyatörténeti monográfiája, szintén genetikai és morfológiai elemzésekre hivatkozva, Ázsiába, a Közel-Keletre helyezi a faj eredetét, de ő sem zárja ki az európai eredetet (Miklósi, 2007. 100— 101.) - ezt a területet a Pennisi (2013) által idézett kutatások Európára szűkítik. 2 L. például Springer, 1911. 3 Hess et al., 2002. 230. Az idézett oldalon a szerzők tucatnyi különböző forrásra hivatkozva próbálják meghatározni az Uintacrinus hajdani élőhelyét, míg Springer kiadványa közel sem relativizál ennyire. 4 L. pl. Finlavson, 2009. 68-69. A szerző itt a Kármel-hegyi Skhul- barlang leleteinek nehezen beso- rolhatóságáról ír. 19
