Irodalmi Szemle, 2014
2014/4 - Hizsnyai András: Tajtékos megnyitó - „...helyettem én" (próza)
azok, akik gyanútlan vadászoknak álcázták magukat. Viszont emezeket elkapták a magukat gyanútlan vadőrnek álcázok, akiket meg gyanútlan mezőgazdasági miniszternek álcázott emberek kényszerítettek lemondásra. Voltak, akik lehulló bombáknak álcázták magukat, de ezek a becsapódáskor meghaltak. Voltak, akik csak az alkalom kedvéért megtanultak láthatatlanná válni, de ezek aknára léptek, amitől nemcsak ők haltak meg, hanem azok is, akik aknának álcázták magukat. A sikertelen próbálkozások után úgy döntöttek a túlélők, hogy egyszerűen lerohanják a csarnokot, és mindent megesznek, ami az útjukba kerül - ezek rágták most a tankokat, nagyobb sikerrel, mint ahogy azt az ember gondolná. A 7-edik és a 12-edik páncélos hadtestet már teljes mértékben elfogyasztották, amikor André és David megérkeztek a csarnok előtti harctérre.- Megkérdezném, Uram, hogy mi a tervünk a bejutásra?- Aggodalomra semmi ok, Vakond dandártábornok úr elküldte a protokollt levélben - válaszolt André. - Ott annál a meszesgödörnél kell magunkat lelövetnünk, és miután betemetnek, a gödör aljában, a neonkék bohóc hullája mögött kellene nyílnia egy csapóajtónak, ami, ha minden igaz, a város ősi védelmi katakombáiba vezet. Ott már várni fog ránk az elnöki metró, és elvisz minket a csarnok alatt lévő katonai bunkerbe, ahol majd találkozunk Gábriellel és a dandártábornok úrral.- Remek, Uram, én meg már féltem, hogy bonyolult lesz, tele fölösleges kitérőkkel, mint ahogy az lenni szokott a hasonló katonai manőverek esetében - mondta David.- Mi sem könnyebb, David, mi sem könnyebb! - kiáltotta a vérontáson és a közelgő halálon felbuzdulva André, és nekivetkőzött a meszesgödörnek. David követte példáját, és mikor már mindketten meztelenek voltak, a ruháikat szépen összehajtogatva behajigálták egy bombatölcsérbe, és kezet fogtak.- Örültem a szerencsének, te semmirekellő balfasz! - mondta Dávid.- Úgyszint’, te irodalomtörténész! - mondta András. Azzal nekirontottak a frontnak. IV Ahogy kiléptek a metróból, egy dandártábornoki uniformisban lévő vakondnak álcázott dandártábornok látványa fogadta őket.- Nevem Vakond - mutatkozott be -, de maguk szólítsanak csak dandártábornok úrnak.- Nahát, dandártábornok úr, sosem gondoltam volna, hogy maga tényleg vakond - szorította meg a kezét András.- Nem is vagyok, vagyis nem csak. Mindegy, erre most semmi időnk, a fiúk fogytán vannak a lőszernek, és a megnyitó mindjárt kezdődik, fel kell magát öltöztetnünk. Ez itt a szakácsa?- Nem, nem, nem! - tiltakozott András. - Hadd mutassam be Dávidot, ő a kedvenc kémikusom, ivással és földműveléssel foglalkozik.- Ahá, azt hiszem, már hallottam magáról! Maga találta fel a berúgást, nem igaz?- Öt különböző színben és két felvonásban, tábornok úr! - húzta ki magát Dávid.- Dandár! De azért szép teljesítmény, fiam. Becsempésszük magát is. Gyerünk átöltözni.
