Irodalmi Szemle, 2014
2014/4 - Pollágh Péter: Konyhaismétlés; Ütismétlés (versek)
P O L L A G H PÉTER KONYHAI SMÉTLÉS tîetvenes kávéfőző. Komollyá kopott úr. Ha szólok hozzá, magázom, majd kövérkék gázrózsákra ültetem, mintha újra és újra új cserépbe tenném. Lángok csapnak ki az orrából, aztán belassul, kiköhögi mind a forrót. Nem is főzök, csak matatok, pakolászom, öregelek: igazából ismétlek egy konyhát. Újra és újra összerakom, hordom a rendet. A voltat. A sok jó hibát. Az asztalon halotti, fekete terítő. Becsapós. Majd adok neki kis hipót, leleplezem: mutassa meg magát, mert a fekete csak máz; nem haragszom rá, nincs háború, nem csapnak össze ólomkatonák - semmi szín felett. Ablak sincs már, azaz nem úgy, elvakult. De a harangszó még átszól rajta. A könny helyett a kávé. A hold helyett egy óra. Meg Kristálykeserű, sok kininnel. Mindig ugyanaz. Ismétlek egy urat. ÚTI SMÉTLÉS Vérehullató fecskefüvet tűzök ki. Olyan a blúzomon, mint egy folt. Portyára indulok, ismétlek egy utat. Száz méterenként rágyújtok egy Észak-írre. Hosszú, fehér a teste. Ég a feje. A vörös bolygóra juttat, ahol minden lépés puha. 32
