Irodalmi Szemle, 2014

2014/4 - UTCAMAGÁNY - Hímzőkor: Ami marad (Tóth Kinga: Térkép; Sós Dóra: Közben; Baki Júlia: Kitöltetlen; szabó imola julianna: Levegő; kisprózák)

UTCA MAG AN Y H í M Z Ő K Ö R : AMI MARAD Tóth Kinga Térkép Ajtó: Enyém: az én családom, a mi nyaralásunk, kirándulás a parkban, aranyeső a vázában, anyák napján tulipán. A papíromon a krétámmal megrajzolom mindenemet. Apukám ma­gas, alig fér az autónkba, hátra kell nyomni az ülést, de pont így lesz nekem mögötte hely; ha túl hirtelen fékez, meg tudom fogni a támláját. A testvérem mellettem ül, kisebb, de a helye nagyobb anyukánk mögött, aki alacsony, és előrehúzott ülésen ül. Egy többsávos úton hajtunk hazafelé, beütöm a kódot, addig apukám a garázsunkba parkol, anyu kiveszi a kosárban a süteményeket, a testvérem segít neki. A kódom kinyitja az ajtót, beenged minket a házba, felérünk a lifttel és zárjuk a biztonságikat. Szoba: A hálóban ülünk, válogatunk, ami nem kell. Sok ruha, anyukám szereti a ruhákat, engem nem érdekel, van kedvencem. Két nagy zsák közé ülünk és tesszük a szépeket meg a nem annyira jókat bele, anyukám sír. „De hát ezek csak göncök.” Aztán a láncok, a képek, a másik szobában van két másik zsák meg ládák is. Sok mindent pakolunk, egy játék marad­hat fejenként meg a ruhák, amikbe majd belenövünk. Megyünk valahova, az autókulcsot is elviszik, az ülést vissza kell hajtani, a tesómnál is. Másiknál: Rajzolok egy térképet, hogy visszatalálhassunk, de nekünk most jó lesz így, most egy szobám van, benne mindenkim, átmeneti. Aztán itt az újban, nagyon sokan vagyunk, felmászhatok az emeletesre én, a tesóm anyuval alszik, aput meg átviszik egy másik szobá­ba. Mellettünk is vannak körben, jó sok ágy, megmutatom anyunak a térképemet, de csak rázza a fejét, hogy nem tudunk bemenni oda. Én tudom a kódot, nekem kellett megjegyez­ni, a többiek mindig elfelejtik, de azt mondja, megváltoztatták, és a biztonságit is. De akkor hova megyünk. Papír: Megmutatom a néninek a papírom, hogy hova kell minket vinni. Egy sokkal szebb helyre megyünk majd, ahol sok másik gyerek is van, amíg összeszedik magukat, mert nem mehetünk az utcára velük. Majd a gyerekekkel is tudunk játszani és lesz tanítás is. Nem fekszünk le, apu átjön. Kint: Két helyünk van, magamra vehettem az összes ruhát, én apuval vagyok, mint a ko­csinkban, de most én ülök elől. Ha veszély van, berejt a kabátja alá, jó hosszú, kipróbáltuk, ha kicsit rám hajol, nem látszik semmi. Ügyes vagyok, csak kinyújtom és nézek, megdi­csérnek és kapok elég jól, majd délben összerakjuk, hogy legyen valami ehető. A tesóm anyuval egy melegebb részen, ott van ebéd mindenképp, mi is átmegyünk majd. A papíron a krétámmal megrajzolom, ezeket elhoztam, ez az enyém, este lehet, hogy vissza kell menni 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom