Irodalmi Szemle, 2014
2014/4 - UTCAMAGÁNY - Nyirán Ferenc: búcsú (vers)
NY! RÁN FERENC UTCAMAGÁNY BÚCSÚ (magány legény itt oltalmat talál) cl börtön és a menhely közt a kocsma szeretnek itt és én is szeretek most éhgyomorra jólesik a vodka rá néhány sör és elgémberedek mert lassú ész és gyors pohár a gyógyszer sebet bevarrni most csak így lehet aluljáró pár használt tű és óvszer az állomáson vár a fekhelyed az ügyvédnél még jó vagyok egy sörre a pszichiáter is velünk iszik most pénzem van hát hívom őket körbe a vécében egy kiscsaj épp szopik közel a börtön de te úgyis rab vagy leköpted rég a segítő kezet már zár a bár de önbizalmad oly nagy mint papnak aki sosem vétkezett a lámpavasról testvér teste lóg le feje körül a fény a glória bár testem éhes nem kér enni mégse hisz ott most néki kéne lógnia te nem tudod hogy mit is hoztál énrám de vége lesz e téli reggelen csak nézzed ahogy rámteríti némán fekete fóliáját istenem
