Irodalmi Szemle, 2014
2014/3 - Szerzőink
E SZÁMUNKBAN „Tárgyaljunk újra minden közhelyet, ami Hrabal nevéhez fűződik. Vagy nem is a névhez, a munkájához? Inkább mégis a névre tapad rá a közhely, akár a kullancs a túl szőrös kutyára. Hrabal mára intézmény lett, kultuszközpont, Kafka után a legsikeresebb a dimbes-dombos Csehföldön. Sokan gurut látnak benne, mestert, életvezetési tanácsadót, valódi tanítót, példaképet, macskák vezérét, a cseh humor sörén a habot, vidám életigenlést egy élettől elidegenedett korban. Azaz kornak mondott formátlan időkarámban. Aki túléli saját bukását és elhallgattatását, a szelíd alázat diadalát az erőn és akaraton.” Vörös István: A zseni elszabadulása „Az írószövetségben találkozgattunk, mármint a régiben, hellyel-közzel, úgy nyolcvanhétig. Egyszer már nem bírtam a sok abszurdisztáni szöveget, lementem a büfébe, hogy kiszellőztessem a fejemet. Kisvártatva jött Hrabal, mert ugyancsak elege volt a szövegelésből. Ittunk egy sört. Aztán még egyet. Nem volt kedvünk visszamenni. Kettesben ültünk a büfében, és nagyon jól megvoltunk egymással. Egyszer (immár Pozsonyban volt az írószövetségi ülés) elolvasta Mészöly Miklóstól Az atléta halálát, és zengedezett róla. »így kell írni« - mondta Grendel Lajos: Találkozások Hraballal
