Irodalmi Szemle, 2014
2014/1 - KULTÚRA ÉS EVOLÚCIÓ - Richard Dawkins újrafelfedezése (beszélgetés Richard Dawkinsszal, Kelemen László fordítása)
KULTÚRA ÉS EVOLÚCIÓ lasztódás érvényesül, az hosszú távon katasztrofális következményekkel járhat. □ Ezért akár szembe is szállhatunk a természetes kiválasztódás biológiai parancsával?- Úgy van, és ezt meg is lehet figyelni azokon a köztes állapotokon, amelyekben az állatok agya élt is ezzel a lehetőséggel azért, hogy fokozatosan optimalizálja a faj viselkedését. Először csak gyorsulhat a folyamat- itt még nincs szó előrelátásról, csak olyasféle tanulásról, mint a jutalmazó-büntető kísérletekben. Ez lényegében a természetes kiválasztódás egyfajta felgyorsítása. Egyébként csak több generáció múlva észlelhető a változás abban, hogy néhány egyed elpusztul, míg mások életben maradnak és szaporodnak, aztán mondjuk újabb tíz nemzedék után pedig már határozottan látható a fejlődés. A tanulással ugyanez egyetlen generáción belül is elérhető, mert a halált a büntetés helyettesíti, az életben maradást és a szaporodást pedig a jutalom. Az emberek folyamatosan a jövőt fürkészik azzal, hogy a különböző tevékenységeik lehetséges következményeit szimulálják. □ Ön és a 2002-ben elhunyt amerikai evolúcióbiológus, Stephen Jay Gould több tekintetben sem értettek egyet saját - evolúcióra vonatkozó - elméletükben. Az ő fokozatosságot elvető hipotézise ön szerint túl radikális ahhoz, hogy megfeleljen a valóságnak, és félrevezető az az evolúció epizodikus voltára vonatkozó elképzelése, amelyben három merőben eltérő típusú evolúciós ugrást egyesít. Körvonalazná, hogy ön szerint mi ebben a rossz?- Az volt a baj, hogy összekotyvasztotta az epizodikus és a folyamatos evolúciót, továbbá egy kalap alá vette az epizodikus evolúció három merőben eltérő típusát: a katasztrófák során, valamint a nagy mutációkkal bekövetkező változásokat és az úgynevezett „szakaszos egyensúlyt”. Vitathatatlan, hogy az életben néha előfordulnak drámai változások. Erre jó példa az a meteorit, amely hatalmas katasztrófát idézett elő, elpusztította a dinoszauruszokat, és jelentős evolúciós változásokat kényszerített ki. Az epizodikus változás másik típusára, a „nagy” makromutációra példa az az eset, amelyben a szülőknek tőlük nagymértékben különböző utódja születik - mondjuk, két feje van. Csakis makromutációval alakulhatott ki az első szelvényezett állat is, amelynek nem egyszerű teste volt, hanem már két szelvényből állt. Az evolúcióban biztosan volt egy olyan lépcső, amelyben az egy szegmensből álló szülőknek két szelvényből álló utódja született. A makromutáció kétségtelenül epizodikus változás, ám nyilvánvalóan más, mint az, amelyet meteorit idéz elő. Költői értelemben persze van némi hasonlóság, de csakis ebben. □ Mi a helyzet a szakaszos egyensúllyal?- Mivel Gould szinte minden evolúciós folyamatra ráhúzta a szakaszos egyensúly elvét, ezért talán a gyors folytonosságra vonatkozó elgondolást emelném ki, amely Gould és Niles Eldredge fő érdeme. Elképzelésük szerint szórványosan előfordulnak olyan gyors, de fokozatos evolúciós változások, amelyekben a fokozatoknak nem maradt nyoma a kövületekben. A fosszíliákból csak a hirtelen átalakulás látszik, pedig elképzelhető, hogy mondjuk egy 10 ezer évig tartó gyors fokozatos átalakulás vezetett egyik állapotból a másikba, csak éppen nem látjuk a lépcsőket, ezért a folyamat a ténylegesnél nagyobb epizódváltásnak látszik. A kiindulási hely6
