Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - Szerzőink
KÖVETKEZŐ SZÁMUNKBAN „Kerestem az állomást, a munkahelyemet. Hiába, csak azt láttam, a kis víztorony eldőlt, a csillogó vízben feketeszén darabok hevernek, a szivattyú kettérepedve, kiokádja magából a rézdrótokat, a telefonpóznák sora kifordult, az állomásból csak a málházó és a pénztárhelyiség falai állnak, megperzselve, egy üres szállítólevél hever a virágágyás szélén. A virágoknak semmi bajuk, csak néhány szirom hullott le a rózsákról.” Szászi Zoltán: Vonatok, késésben „Ám különösebb hozzáértés nélkül is érzem, hogy a duci korsókban elénk perdülő serital elsőrangú, csodálatos, utánozhatatlan. És nemcsak a sör minősége, hanem a miliő, a társaság, a hangulat miatt. Még »turistaosztályon utazva« is érzem a falakból áramló szellemet. Hasekot, Hrabalt, Egon Erwin Kischt, még Kafkát is, aki talán sose járt itt. Érzem az egész várost, sőt az egész Monarchiát, a békeidőket és a későbbi borzalmakat, a prágai tavaszt, mindent. Érzem a kocsmai Arlequin-lét boldogságát. A hetedik korsó sör után kilépek a birtoklás köréből, és belépek a tiszta létezésbe: újra nulla leszek, körön kívüli és szabad.” Cserna-Szabó András: Pincérek, tigrisek, hollók (Hrabal 100)
