Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Vihar Judit: Halálos szerelem és szívós élni akarás Sindó Kaneto kései filmjeiben (tanulmány)
JAPÁN SZEMLE gédiát. A filmben nagy szerepe van a víznek, a nyaralóba érkező Jokót dzsússzal kínálják, de ő inkább friss vizet kér, mert itt, az erdőben a víznek finomabb íze van. Később a jelenet fordítottja is megismétlődik: Joko nem kér vizet, inkább dzsúszt iszik, mikor már az életről lemondó véleménye van. És ott az erdei patak vize, a szerelem és halál forrása, ebben fürdik meg a fiatal lány, az ünnepelt színésznő férjének titokban fogant gyermeke. Ebből a patakból fogja ki a férfi nemiséget jelképező angolnát a lány szerelme. A megeresztett vízcsapból is szinte zubog a víz, a temetésen pedig mintha dézsából öntenék, zuhog az eső. És végül a tenger lesz az idős pár hullámsírja. A filmben sok folklorisztikus jelenet is helyet kap, ilyen például a hagyományos japán esküvő, melyen a fiatal pár táncát álarcban, hatalmas férfi nemi szervvel járják el, s büszkén hirdetik a nemiséget, a házasság elsődleges célját, és ezt - az európai álszemérmességgel ellentétben - természetesnek tartják. Végül a kettős szerelmi ön- gyilkosság. Csikamacu Monzaemon, akit a japán Shakespeare-nek is szoktak nevezni, éppen kettős szerelmi öngyilkosságot ábrázoló darabjaival érte el a legnagyobb sikereket. Csikamacu darabjait bábszínpadra írta, csak később adaptálta a bábjátékok szövegét kabuki-színpadra. Az Edo-korban (1603-1868) Oszakában játszott bábelőadásokat Takemoto Gidajú (1651-1714) szervezte, aki 1680-ban itt alapított színházat. Az előadások nem sok sikerrel jártak, ezért Csikamacut kérte fel darabok írására. Kettejük tevékenysége vitte csúcsokra a kamigata stílust, melyet realista törekvések jellemeztek. A kettős szerelmi öngyilkossággal Csikamacu műfajt teremtett. Első ilyen jellegű alkotása, a Szonezaki sindzsú (Kettős szerelmi öngyilkosság Szonezakiban) (1703) korabeli megtörtént eseményt dolgoz fel, egy boltos és egy örömlány tragikus végű szerelmét. A szenzációra éhes közönség ettől kezdve minden darab végén kettős szerelmi öngyilkosságot kívánt látni, a többi drámaíró is kénytelen volt ilyen jellegű darabokat írni. Sőt a fiatalok körében szinte járvány- szerűen elszaporodtak a kettős szerelmi öngyilkosságok. Csikamacu legjelentősebb sindzsú darabja a Kettős szerelmi öngyilkosság Amidzsima szigetén. Tudjuk, hogy Sindó mestere, Mizogucsi Kendzsi filmre vitte ezt a darabot, amelynek elkészítésében Sindó asszisztensként működött közre. Míg azonban Csikamacu darabjaiban fiatal szerelmesek a főszereplők, Sindó alkotásában egy idős párról van szó, akik két testként és egy lélekként élnek és halnak meg, akárha a japán Philemont és Baucist látnánk, akik nem a tengerben lelték halálukat, hanem fákká változtak. Sindó a nők erejében bízik. Itt tárgyalt mindkét filmjében ők azok, akik a sorsdöntő fordulatokban döntenek, mindkét filmben valamilyen lelki betegségben szenvedő nő süti el a fegyvert, megváltoztatva ezzel mindannyiuk életét. Míg a Délutáni végrendeletet hitelesnek érezzük, az Élni akarok végkicsengéséről tudjuk, hogy nem igaz, nem vagyunk képesek arra, hogy legyőzzük a halált, de mégis ezt szeretnénk. Ezt fejezi ki az eredeti japán címben az óhajtó módot jelentő -tai alak. Ez a szemlélet már korábban is feltűnt az Erotikus képregényben, csak itt Hokuszaira vonatkoztatva. Jó volna, ha így lenne, reménykedik Sindó Kaneto, akinek hosszú élete alatt létrejött munkássága valóban örökérvényű. 68
