Irodalmi Szemle, 2014
2014/2 - JAPÁN SZEMLE - Jámbor József: Misima színházi univerzuma (tanulmány)
1957-ben Amerikában kiadják a Donald L. Keene által lefordított öt modern nó-drámát, és Misima New Yorkba utazik, részint, hogy promotálja a könyvet, részint, hogy megpróbáljon betömi a Broadwayre. Sajnos rá kellett ébrednie, hogy őt - az otthon, Japánban híres, elismert írót - Amerikában senki sem ismeri, darabjai önmagukban senkit sem vonzanak. Súlyosbította a helyzetet, hogy két inkompetens producer vette őt a szárnyai alá, Keith Botsford és Charles Schultz, akik különböző mesterkedésekkel igyekeztek befektetőket találni. Úgy ítélték, a New York-i közönség jobban fogadna egy egész estés produkciót. Épp ezért arra kérték a szerzőt, hogy írjon átvezetésként egy közjátékot két rövid darab közé. Ennek érdekében - producerei kérésére - Misima megírta egyetlen modern k/ógen-darabját, a Buszul (.Halálos méreg), mely egyben az egyetlen olyan színpadi munkája is, amit kifejezetten csak angol nyelvű előadásra szánt, nincs japán változata, és Misima nem is engedte, hogy odahaza nyomtatásban megjelenjen műveinek bármely gyűjteményes kiadásában. Modern, XX. századi környezetbe, New York egyik elegáns környékének a felső tízezer igényeit kiszolgáló régiségboltjába helyezte a cselekményt, az a szereplő pedig, aki az eredeti darabban japán földesúr volt, itt a bolt tulajdonosává, egy emigráns orosz arisztokratává változott, Raspotinov néven. Misima bemutató előtti növekvő türelmetlenségére utal a tény, hogy a darab két főszereplőjét, a csetlő-botló szolgákat saját ügyetlen producereiről nevezte el, azok beceneveit aggatva rájuk. A Broadway-produkció végül mégsem jött létre, Misima kiábrándultán távozott New Yorkból. Három évvel később, 1960-ban végül is off-Broadway-produkcióként bemutatták két modem nó-drámáját, az Aoi no uét (Aoi) és a Handzsót (Elcserélt legyezők), remek szerep- osztásban. Feleségével el is utazott a premierre, de nagyívű álmai az amerikai áttörésről és Broadway-sikerekről soha nem teljesültek be. A halála óta eltelt több mint négy évtizedben nem volt Misima-premier a Broadwayn. A 60-AS ÉVEK Hazatérése után otthoni sikerekkel vigasztalódott: 1961-ben megírta legnépszerűbb színpadi munkáját, a Kurotokagét (Fekete Szalamandra), ami kora egyik sikeres bűnügyi történetének feldolgozása. Az eredeti mű szerzője: Edogava Rampó, kinek írói álneve tulajdonképpen Edgar Allan Poe anagrammája. A cím egy zseniális női bűnöző álnevét jelenti, áld furcsa erotikus-intellektuális kalandba keveredik az utána nyomozó - szintén zseniális - mesterdetektívvel, Akecsivel. Az üldözésbe oltott szerelmi játszadozás a nő halálával végződik. Helyszín: Tokió félvilági helyei, idő: az őrült 20-as évek. A darab formai szempontból is unikum, Misima ez egyszer hátat fordított tulajdon évtizedes dramaturgiai meggyőződésének a műfajok tisztaságát illetően, és többféle színházi műfaj elemeit elegyítette benne: singeki-darab, ami a kabuki dramaturgiáját alkalmazza, színpadiassága pedig a kabukit és a sinpát idézi. Központi motívuma a szépség és a halál. Ami a tartalmat illeti, Misima legfőbb újítása, hogy az eredeti műben csak bizonytalanul jelen lévő szerelmi szálat teljesen megerősítette, kidolgozta. Az 1962-es Bungaku-za-beli premieren a főszerepet Mizutani Jaeko (1905-79), a híres sinpa-díva játszotta. Misima azt az instrukciót adta neki, játsszon úgy, mint egy XIX. századi nagy francia színésznő, egy ún. „trés 52
