Irodalmi Szemle, 2014
2014/12 - SARKI FÉNY - Polgár Anikó: Kilátás a Kronosz Szálló ablakából (tanulmány)
SARKI FÉNY 22 „...löydän laatikon pohjalta / isäni teroittaman kynän.” Rekola: Virran molemmin puolin. I. m., 2009. 595. 23 Salokannel, Juhani: Vedessa pa- laa. Mirkka Rekola. In uő: Linnas- ta Saarikoskeen. Porvoo-Helsin- ki-Juva, 1993, WSOY. 302-331. Rekola édesapjáról: 311. 24 Puhuvat murrettaan kovalla ää- nellä..., Rekola: Virran molemmin puolin. I. m„ 1997. 575. Magyarul (Polgár Anikó fordításában): Irodalmi Szelme, 2013/3. 6. 25 „Vielä vuosia, kun hän öli poissa, me avasimme purkkeja, kar- viaisia, kaukaisia kesiä, joihin öli noussut kellarinusvaa ja hometta.” Rekola: Tuoreessa muistissa kevüt. 1. m. 58. 26 Suuri yöperho..., Rekola: Tuoreessa muistissa kevät. 1. m. 73. 27 Jarvinen, Suvi: Kirjoittamisen arkipäiväistäminen Pentti Saari- kosken ja Mirkka Rekolan runo- udessa. Avain, 2014/1. 37-51. Az említett versre vonatkozóan lásd: 42. fiók alján talált régi ceruza, „melyet még apám hegyezett ki”,22 mely láttatja a ceruza fölötti egykori kézmozdulatot, a ceruzát szorító ujjakat is. Nem véletlen, hogy a tárgyak közül éppen a ceruza kötődik az apához, aki maga is író volt: Rekola édesapja egy toroksérülés következtében elveszítette a hangját, csak suttogni tudott,23 ezért, ahogy ezt a vers is sugallja, a beszédnél fontosabb önkifejezési eszközt talált az írásban, s a ceruza félredobása lett az igazi elnémulása. Hasonlóan működik az antik szépség mába nyitódá- sa is: a szoborba zárt élet merevsége a szépség nyitottsága révén tud oldódni. A sajátos időbeli mozgás jele mai mozdulataink antik jellege. A Fennhangon beszélik táj- szólásukat... kezdetű versben24 a felszolgálók és az asztalnál ülők olyanok, mint a pompeji falfestményeken. Ősi mozdulatokat hozunk át a mába, minden mai megnyilvánulás mögött ott van az egykori, antik és mai egymásra rétegződtek. Rekola egyik aforizmájában az elmúlt idő feltárása olyan, mint a zárt befőttesüvegek nyitogatása, a bezárt távoli nyarak illatának kiszabadítása: „Mikor ő már nem volt velünk, mi még évekig nyitogattuk az üvegeket, a köszmétéket, a távoli nyarakat, melyekre rátelepedett a pinceszag és a penész .”25 Az Egy nagy éjjeli lepke... kezdetű aforizmában26 a zárt szoba és a szabad térhez szokott lepke kontrasztját látjuk. A lepke nem tűnhet el a zárt ablakon át, eltűnését a zárt tér még zártabb eleme, a becsukott könyv okozza: a könyv azonban az írás nyitottsága révén a zárt térből, a beszűkült térből való szabadulást is jelenti. A lepkééhez hasonló a Fel le... kezdetű versben a repülő hangya szerepe: a repülés a nyitott tereket idézi, a láthatatlan fal, melynek a hangya ütközik, a viszonylagos zártságra utal. A versindító „ylös alas” (fel le) kifejezés a tekintet mozgását is jelentheti .27 Aki a levegőben talál falat, az a szabadságban is talál korlátokat. A bezártságot és a kiszabadulást jelzi a nyitott szem és a csukott szem motívuma is. Az egyik aforizmában megfigyelt jelenetben a ház és a busz a zárt tér, a tenger a nyitottság és a korlátnélküliség terepe: Egy ház látszódott, onnan egy másik ház, amelyből a tengerre lehetett látni. Álltam egy kék buszban. Emlékszem 86
