Irodalmi Szemle, 2014
2014/12 - SARKI FÉNY - Hilde Ostby: A vágyakozás enciklopédiája (regényrészlet, Pap Vera-Ágnes fordítása)
SARKI FÉNY HILDE 0 S T B Y A VÁGYAKOZÁS ENCIKLOPÉDIÁJA (RÉSZLET) Rómában, nem is olyan régen, volt egy kicsi könyvtár, amelyet egy magánalapítvány működtetett, jól elrejtve megbújt a Santa Maria Maggiore mögötti egyik sikátorban. Jelentéktelen könyvtár volt, mindössze 15 ezer kötetet tartalmazott, egy magánadományozó gyűjtötte ösz- sze a könyveket, aki azon rosszul értelmezett buzgalmában, hogy a felvilágosult osztályhoz, azaz az úgynevezett értelmiséghez tartozzon, összekapart egy kizárólag hajókról és hajózásról szóló művekből álló gyűjteményt. Nem sokan és nem különösebben érdeklődtek e könyvek iránt; kevés fontos hajózástörténeti alkotás vagy akár megközelítőleg is régiségnek tekinthető példány volt itt, röviden szólva elég periférikus könyvtár volt, azok számára, akiket az átlagosnál jobban érdekel a téma. Éppen ezért nem is sokan látogatták, évente mindössze pár száz hajó- és szállítmányozásrajongó merészkedett be a könyvtárba. Gyakran hosszú idő eltelt anélkül, hogy betért volna szétnézni egy-egy potenciális olvasó, ugyanakkor június elején, amikor a tengerparton vitorlásfesztivált tartottak, és a fesztivál résztvevői közül többen elvetődtek Rómába, megesett, hogy egyetlen nap leforgása alatt olykor húszán is megfordultak a könyvtárban, többségében középkorú férfiak matrózsapkában és élére vasalt nadrágban, leginkább feleségük társaságában. Egyikük sem érdeklődött különösebben a hajózás története iránt; inkább az unalom vitte be őket a kicsi római könyvtárba. Az év hátralevő része pontosan olyan eseménytelenül telt, amint ez a könyvgyűjtemény érdemelte. A gyűjteményt egy ifjú könyvtáros kezelte. Ő persze azt remélte, hogy ilyen mérvű tapasztalattal a háta mögött - egy könyvtár önálló felügyelete, amely könyvtár ugyan kétségkívül nem nagyobb bármelyik iskolai gyűjteménynél, de az önálló felügyelet mégiscsak nagy felelősség - a Vatikáni Könyvtárban tud majd elhelyezkedni később, amikor a hajózási gyűjteményben megszerzett tapasztalata olyan lenyűgöző lesz, hogy nem veheti semmibe a pápai állam főkönyvtárosa, Massimo Lambini, aki akkoriban, azaz az 1940-es években kizárólag azokat alkalmazta, akiket Olaszország legeslegjobb könyvtárosainak tartott. Az ifjú könyvtáros már több éve foglalkozott a 15 ezer jelentéktelen hajózási munkával, és egyik könyv sem érdekelte. Ellenben lángolóan lelkesedett a középkori és reneszánsz irodalomért, s különösen nagyra tartotta Dante Alighierit és a La Divina Commediát (boldog tudatlanságban leledzve afelől, hogy az olvasás módozataitól függően a mű talán szexuális * * Eredeti címe: Bibliotekaren, a Leksikon от lengsel című kötetből. (© 2013, Tiden Norsk Forlag, Oslo, Norway. Published by permission of the author.) 42 к KÖNYVTÁROS*
