Irodalmi Szemle, 2014

2014/1 - Szerzőink

E SZÁMUNKBAN

„Megértem azokat, akik szerint megfosztjuk a gyerekeket a gyermekkor varázsától, ha túlságosan erőltetjük bennük a kételkedést, és a legkevésbé sem vagyok híve annak, hogy elvegyük tőlük a varázst. Ugyanakkor az a véleményem, hogy a valóság sokkalta nagyobb csodákat hordoz. A tündéreket és a manókat nyugodtan fel lehet cserélni a csillagokkal, a galaxisokkal és a mikroszkópban elénk táruló látvánnyal - vagy a létezésünkkel kapcsolatos olyan lenyűgöző tényekkel, mint például az, hogy hány véredény van a szervezetünkben. [...] A csodák értékét valamiképpen csökkenti, hogy egyszerűen azért működnek, mert csodák.”

Richard Dawkins (Richard Dawkins újrafelfedezése)

„Egyelőre úgy tűnik tehát, hogy az evolúcióelmélet, valamilyen végső, megdönthetetlen bizonyíték nélkül ugyanarra kárhoztatott, mint tárgya, az élő létezők változásai: magának a teóriának is folyton alkalmazkodnia kell a körülötte-benne megjelenő újdonságokhoz, (»életteréhez«, az új felfedezésekhez), cserélnie kell alkotóelemeit, változtatnia kell referenciáin, működésén (»metabolizmusán«), ám mindezt úgy, hogy ne veszítse el teória-jellegét - ugyanúgy, ahogy az élet is ugyanaz az élet marad, bármilyen körülmények között, melyek megengedik azt, hogy alkalmazkodva bár, de ott, ahol van, fennmaradjon.”

Péter Árpád:

Beszéd-fosszíliák. Az evolúció-diskurzus rétegei