Irodalmi Szemle, 2014
2014/12 - SARKI FÉNY - Lars Jakobson: A házaspár (novella, A. Dobos Éva fordítása)
SARKI FÉNY Lars Jakobson A HÁZASPÁR*-A feleségem egy ostoba jószág. Mikor este hazajövök, sötét a lakás, és a feleségem nem gyújt lámpát. Nem érdekli a lámpagyújtás, és megesküdnék, hogy egész nap nem csinált semmit. Körbejárom a lakást és felkapcsolom a lámpákat, berakom a vásárlást a hűtőszekrénybe. Közben megpróbálok semmiségekről fecsegeni. Úgy néz ki, mintha magamban beszélnék. A feleségem nem szól egy árva szót sem. A konyhaasztalon az újság, ahogy reggel hagytam, akárcsak a vágódeszka, a kenyérmorzsa és a csészék. A feleségem csészéje érintetlen. Színükig tele hideg teával, a tea felszíne fémes fényű, a csésze közepén kis sziget. Hogy mit csinál egész nap? Ezt soha nem mondja el. Mikor közlékenyebb hangulatban van, megrázza a fejét, mintha nevetne, és bámul rám a bamba tehénszemével. A lélek tükre? Van, aki ezt állítja, de az illető nem tudja, mit beszél. Nagy barna tehénszem, semmi más, és az a fejrándítás, mintha ki akarná a fejéből szórni a hozzá intézett szavaimat, eltüntetni a semmibe. Ha kolomp lenne a nyakában, hatalmas zajt csapna, fellázadnának a szomszédok. Leszedem az asztalt, kávét főzök, megvajazok pár szelet kenyeret, kezembe veszem a újságot, amit nem érkeztem elolvasni. Nem mintha érdekelnének a hírek, inkább megszokásból teszem, és azonnal elfelejtem, amit olvasok. Általában egyedül ülök az asztalál. A feleségem nem kér semmit, de azért elvárnám, hogy mellém üljön, miután egész nap ki sem tette a lábát a házból, és senkivel nem beszélt telefonon. A vonalas telefont felmondtam, mert kiderült, hogy alig használtuk. Nekem van mobilom, a feleségem meg úgysem telefonál. És egyetlen ismerőse sem kifogásolta, hogy nem tudja őt hívni. Elég vacak helyzet, de ez van. Miért fizessen az ember valamiért, amit nem használ? És mikor csengett a telefon, a feleségem sohasem vette fel, ha fél méterre volt a készüléktől, akkor is megvárta, míg én veszem fel a kagylót. Mintha méltóságán aluli lett volna. Vagyis nem pénzről volt szó. Inkább arról, hogy beleuntam abba, hogy a feleségem csicskása legyek. Nem értem, mit csinál egész nap. Rejtély. Nem hajlandó beszélni, és nem néz tévét. Kis híján falra mászok. Meg is mondtam neki. Varrják Járj társaságba. A nők így élik világukat, mondom. Nem kell mosogatni vagy főzni. Még azt sem kérem, hogy öltözz fel. De legalább a magad kedvéért csinálj valamit. Paszi- ánszozz, vagy hallgass rádiót. Voltak kollégáim, akik munkanélküliek lettek, és mindegyikük talált magának valamit. Egy öreg műhelyfőnök átképezte magát cserepesnövény-szakértő- nek, és tanfolyamot tartott a Dolgozók Továbbképző Intézetében. Még a tévében is szerepelt. A behemót melós morcos képét virágok és levelek övezték, és arról mesélt, hogyan, mikor és miért kell átültetni a cserepes növényeket. Belső kényszerről van szó, mondom a feleségemnek. Értsd meg, egy normális emberi kényszer, mondom, egye csak meg a friss növényeket, pontosan úgy, ahogy a tavalyiakat megette, bár akkor azt hittem, hogy Irina miatt volt, mert ő termesztette őket, de aztán itt hagyta a növényeit, ezt is megmondtam. De a feleségemet nem * Eredeti címe: Samboskap. Eredeti megjelenés: a Berättelser от djur och andra című kötetben. (© 2004, published by permission of Albert Bonniers Förlag, Stockholm, Sweden.) 12
