Irodalmi Szemle, 2014
2014/12 - SARKI FÉNY - Khashayar Naderehvandi: Kihallgatás (novella, A. Dobos Éva fordítása)
SARKI FÉNY az ágról, és a lábamhoz sétált. Benyomtam a kapukódot, kinyitottam a kaput, és a kakas ß | a küszöbhöz tipegett, jobbra-balra tekintgetett, mintha azt mondaná: „mi van odabent, érdemes bemenni, vagy nem?” Kitárva tartottam a kaput, végül a kakas besétált. Úgy látszott, mintha pontosan tudná, hova kell mennie, és mintha a küszöbről felmérte volna a lépcsőházat, mert egyenesen a lifthez ment, megvárta, míg kinyitom a liftajtót, és hang nélkül beszállt velem. Paul-Emile-ék házában iszonyatosan lassan megy a lift, nem tudom, mondtam-e már, nem úgy jár, mint egy lassú lift, hanem csigalassúsággal döcög, mert meghibásodott, és a háztulajdonos nem csináltatja meg. Iszonyatosan sokáig tart, míg felér a tizenkettedik emeletre. Induláskor egy nagyot rándul, és ez a falhoz löki az embert. Én megszoktam, de a kakas bevadult, és a felvonó szűk kabinjába zárva a bevadult kakassal hirtelen az jutott eszembe, hogy valójában harci kakas, hatalmas mellű, gonosz tekintetű, éles csőrű szárnyas. Megijedtem. Nyugodtan kikaparhatta volna a szemem. A felvonó sarkába húzódtam, és vártam, hogy nyugodjon meg, és akkor vettem észre a kakas lábára erősített pengét, egy apró kis pengét, ami mégiscsak penge volt. A kakasok lábán van hátul egy kis kampó, biztos tudják a nevét. És arra volt rögzítve a kis penge. Nem értettem, miért nem ad ki hangot, mert az első gondolatom az volt, hogy valaki levágta a lábát vagy belelépett egy késbe, ami biztosan baromira fájt. A felvonó csigalassan vitt minket felfelé, azon morfondíroztam, hogy a kakas felfegyverkezett vagy valaki felfegyverezte, hogy ez valamiképpen ki volt tervelve. Őrültségnek hangzik. De mikor eszembe jutott, hogy a kakas végig követett, és hogy - de komolyan, mi a francot keres egy kakas a város közepén egy bokorban? Valahol a tizedik emelet körül átvillant az agyamon, hogy ha a szárnyas egyféle felbérelt gyilkos, egy bérgyilkos kakas, akkor aligha azért jött velem, hogy kinyírjon, mert ezt megtehette volna, míg a lift felért a tizedikre. Paul-Emile volt a célpont. Veszélyben az élete, gondoltam, bekavart magának, most meg ráküldte valaki ezt az állatot, hogy végezzen vele. Komolyan, tudtam, hogy őrültség, és már a tizenegyedik emeletnél, vagy kicsivel feljebb arra kezdtem gondolni, hogy te barom, teljesen bekattantál, senki sem küldött ide harci kakast, hogy kinyírja a haverodat - aki amúgy sose megy ki a lakásából. Ha elszakad a drótkötél, és a lift tizenkét emeletnyit zuhan, kíváncsi lettem volna, mit csinál a kakas. Ha a kellő pillanatban elkezd csapkodni a szárnyával, és a levegőbe emelkedik, akkor talán megmenekül. De akkor pontosan tudnia kell, mikor emelkedjen fel. Ha túl hamar repül fel, akkor a plafonhoz kenődik, ha meg túl későn, akkor úgy jár, mint én. Ha jókor cselekszik az ember, minden szarból kimászhat. De semmi ilyen nem történt, a lift felért, és mi kiszálltunk, becsengettem Paul-Emile-hez, ő kinyitotta az ajtót, és rám bámult, és ha meggondolom, hasonlított egy felajzott kakasra. A haverom még mindig dühöngött. Állt és bámult, a kakast, azt hiszem, nem látta, de arra rájöttem, hogy vár valamire. És akkor kinyögtem, amit hallani akart: Bocsáss meg, Paul-Emile, hülye voltam, balfék, nem tudom, miért dumáltam baromságokat, máskor befogom a pofám, ugye barátok vagyunk? Játszotta a sértődöttet, de jólesett neki. Gyere be, mondta, és megfordult, és az ablakhoz lépett, a megszokott helyéhez, ahonnan nézni szokott kifelé, ezért nem látta, hogy bejött velem a kakas. Iszonyúan kínos volt, nem tudtam, mit mondjak, valami ilyesmit kellett volna, hogy figyeld, mit találtam az utcán, aztán beengedni, de a kakas már bent volt. Mikor lehajoltam kikötni a cipőfűzőmet, jobban szemügyre vettem az állat lábát, bár még 9
