Irodalmi Szemle, 2014

2014/1 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Kutszegi Csaba: Bármit meg mernek tenni (a Vígszínház Danton halála című előadásáról)

mi isszuk meg. Ennél aktuálisabb figyelmeztetést nem is kaphatnánk.

Alföldi színpadán (ezúttal beleértve a nézőteret is) semmi sem történik véletlenül. A nézőktől távoli, hátsó színpadi sarkokban szerveződő csoportosulás ugyanúgy funkcióval bír, mint a nézőtéri sorok között arcunkba beszélő színész. Magas, lépcsőkkel variálható vastraverzek mozgatásával alakítanak ki újabb és újabb tereket és szinteket - ezzel hangulatot teremtenek, és jelzik a helyszínváltozásokat. Minden és mindenki mozog, alakul, mondhatni: forradalmi pörgésben van. Egy súlyos tárgy azonban elejétől a végéig helyén marad, csak néha emelkedik lassan föl és alá: a színpad teljes szélességét betöltő, irreálisan óriási, szimbolikus guillotine. Legtöbbször Danton „akad meg” benne: többször úgy áll meg (vagy úgy eresztik rá a monstrumot), hogy csak fejtől lefelé látható. A végén pedig valamennyi kivégzendőnek a nyaktiló leeresztett ferde éle alatt kell átbújnia, és miközben áthaladnak, vércsíkkal festik meg a fémet.

Igazi, látványos újítás, hogy Alföldi Kosztolányi Dezső kitűnő, patinás fordítását újra cserélte, ráadásul három egyetemi hallgatót bízott meg a munkával. Bíró Bence, Ivanyos Ambrus és Thury Gábor mai magyarra fordította Georg Büchner majd’ kétszáz éves nyelvét, jól jöhetett hozzá a fiatalos látásmód, hiszen maga Büchner huszonkét évesen írta a drámát (miközben anatómiavizsgára készült, és a politikai rendőrség elől menekült). A játék- és beszédstílus, a jelmezek (korabeli ruhadarabok keverednek mai pólókkal, farmerekkel, tornacipőkkel) és az új fordítás eredményeként valódi mai fiatalok elevenednek meg a színpadon. A kivégzésük előtti órák

félelemmel teli, kényszeres marháskodása, egymás bátorító röhögtetése különösen torokszorító. Ebből tudjuk meg félreérthetetlenül, hogy a mában járunk (ugyanis a rendező nem jelenít meg direkt, szájbarágós párhuzamokat).

Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója egyre inkább mának szóló erős, közéleti színházat csinál. A Danton halála utáni napon Sütő András Az álomkommandóját mutatták be a Pesti Színházban, Szász János rendezésében. Alföldi Róbert „befogadása” a Vígszínházban (november 8-án mutatják be a Vígben Alföldi Nemzeti Színház-beli Mephistojának felújítását) nemcsak kollegális, hanem jelentéses tett is: Eszenyit nem a saját reputációja, hanem a jó színház érdekli. Pedig az ő mandátuma is az idén lejár, és az első (érvénytelenített) pályáztatás közben a hatalom már jelezte: helyére a Szolnokon szórakoztató színházra szakosodott Balázs Pétert szemelték ki. Nem merik megtenni?

(Georg Büchner: Danton halála. Fordítók: Bíró Bence e. h., Ivanyos Ambrus e. h„ Thury Gábor e. h. Díszlet: Menczel Róbert. Jelmez: Nagy Fruzsina. Zene: Bella Máté. Mozgás: Király Attila. Dramaturg: Vörös Róbert. Irodalmi konzultáns: Forgách András. A rendező munkatársa: Várnai Ildikó. Rendező: Alföldi Róbert. Játsszák: Stohl András, Varjú Kálmán, Csőre Gábor, Józan László, Kerekes József, László Zsolt, Hevér Gábor, Király Attila, Mészáros Máté, Géczi Zoltán, Borbiczki Ferenc, Járó Zsuzsa, Bata Éva, Réti Adrienn, Hegyi Barbara, Karácsonyi Zoltán, Rajhona Ádám, Dengyel Iván. Lázár Balázs, Papp Dániel, Inotay Ákos, Fábián Szabolcs e. h., Gonda Kata e. h„ Kopek Janka e. h., Mózes András e. h. Zongorán közreműködik: Furák Péter)