Irodalmi Szemle, 2014
2014/11 - Szerzőink
E SZÁMUNKBAN „Belasz, aki a méltóságteljes szertartást az Öreg temető dombjáról szemlélte, egyszerre figyelt a temetésre s a sírok között hajladozó fiatal özvegyasszonyra. Amikor Grajszky bácsi ráborult a koporsóra, Belasz a fiatalasszonyt rákönyököltette egy alacsonyabb fejfára, s az orgonabokrok ágai között egyre homályosuló tekintettel maguk is részt vállaltak a búcsúztatóból. A csehszlovák himnusz ritmusára Belasz maradandót alkotott, Irén pedig aprócska sikongásokkal vett végső búcsút mind a nagy Sztálintól, mind pedig a korán elhalálozott urától, s életében most érezte először azt, hogy jó az ura közelében lenni.” Soóky László: Piros ász oszt, nem oszt „Nálunk se válság, se munkanélküliek, csak válságos időszakok vannak, akkor, amikor az elvtársak odafent egymásnak esnek, mert nem tudják eldönteni, hogy kinek legyen nagyobb a befolyása és jobban tejelő állása, a csata végeztével aztán a győzteseknek le kell söpörniük a veszteseket, és kezdetét veszi egy új rend!’ Pavel Vilikovsky: Egy igazi ember története (Garajszki Margit fordítása) 129
