Irodalmi Szemle, 2014
2014/11 - ELNYOMÁSOK ÉS FELSZABADULÁSOK - Soóky László: Piros ász oszt, nem oszt (regényrészlet)
ELNYOMÁSOK ÉS FELSZABADULÁSOK A tömeg egy kicsit visszahőkölt, nem tudta mire vélni ezt a fordulatot. A szövetkezet elnökét alig egy hónapja választották meg, Marcsa Lajcsit pedig a párt tette meg komisszárnak - mit akarhat a Grajszky? Ebben a feszült pillanatban Marcsa Lajcsi úgy érezte, hogy azonnal cselekednie kell: kis segítséggel fellépett a csődőrös istálló első lépcsőfokára, s elkiáltotta magát: éljen Sztálin elvtárs! A koporsóvivők letették a Szent Mihály lovát, Marcsa Lajcsi erősen gondolkodott, mert tovább akarta éljenezni a csehszlovák elnököt is, de hirtelenjében elfelejtette a nevét. Gyötrődött, fogta a fejét, míg a hátsó sorokban az asszonyok elkezdték a református zsoltáros könyvből a 90. zsoltár második versét: Az embereket te meg hagyod halni...- Éljen a Gottwald elvtárs is - sikoltotta végül Marcsa Lajcsi, de a tömeg ekkor már szé- ledezett. Sztálin allegorikus koporsója a Szent Mihály lován ott állt a csődörös istálló előtt; később apám, a csődörös, aki az allegorikus temetés idején éppen a pincénél mulatott, két hónap börtönbüntetést kapott, mert nem gyászolta kellő hevülettel a generalisszimuszt. Grajszky bácsi rákönyökölt a koporsóra. - No Lajcsi, nekünk befellegzett... Ha az elvtársak megtudják, hogy milyen szégyenben hagytuk ezt a Sztálint, mehetünk kapálni.- Nem arra születtem én, Grajszky bácsi, no fogja ezt a Sztálin elvtársat. A koporsót felvonszolták a lépcsőn, be a csődörök istállójába. Sztálin helyébe zabot tettek, a szemfedőbe meg kukoricát. Amikor apám a teljes elesettség állapotában megérkezett a pincétől, ez a kép fogadta. Ekkor mondta el először Peyer Ede badacsonyi orvos szóviccét az éppen érkező Talapka csendőrnek, miszerint Sztálin csak tetszhalott. Mindenkinek tetszik, hogy halott. Peyer ezért másfél évet, apám csak két hónap börtönt kapott. Amnesztiával szabadult, mert Sztálin után kilenc nappal hogy, hogy nem, meghalt Gottwald elvtárs is. Az allegorikus temetést követő reggelen gyásztávirat érkezett a postára. A táviratot cseh nyelven írták, csehül pedig a faluban senki nem tudott. A Velmovsky meg az Onufrák ugyan szlováknak vallották magukat, de egymás között is inkább csabai-magyarul beszéltek. A táviratot a Cserge család kapta, akiknek a fiuk tényleges katonaidejét töltötte a csehországi Klatovy melletti Janovicében, a táviratot pedig éppen ott adták fel. Trspit, a helyi cipész egy darabig forgatta a gyászkeretes papírdarabot, majd így szólt: en lendzsel vagyok, nem tudhassa, mi az, vigyík el az Onufrákhoz. Ekkorra már összeszaladt a szűkebb Cserge-rokonság, az asszonyok sírtak, így vonultak Onufrákhoz, aki éppen füstölt halat tízóraizott, a szövetkezet irodájában rettenetes halbűz terjengett. Onufrák elolvasta a táviratot, majd így szólt:- A Józsi meghalta magát. Ez van ide írva. Idős Cserge József felült a biciklire, kikerekezett a vasútállomásra, hogy megérdeklődje, hogyan lehet eljutni Janovicére, a laktanyába, milyen útvonalon, de legfőképpen azt, hogyan szokták hazahozni vasúton a halottakat olyan messziről. A forgalmista készségesen leírta a teljes útitervet, abban viszont, hogy hogyan szokták hazahozni a halottakat olyan messziről, ő is tanácstalan volt. Mire idős Cserge József hazaért, az udvaron már javában állt az előtör. Iszogattak, megemlékeztek szegény Józsiról, majd eldöntötték, hogy ki utazzon a laktanyába hazahozni az elhunytat. A megállapodás szerint idős Cserge József mellett két komája, Kalocsay Sulák József és Gatyás Imre, két volt iskolatársa, Pór Lajos és Retkes István, Ján Talapka, mint állami rendőr, valamint Marcsa Lajcsi, a komisszár szálltak fel az öt tízes személyvonatra. Talapka csendőrön kívül mindenki vitt magával öt liter vörösbort. A demizsonokat Brünnben új23
