Irodalmi Szemle, 2014
2014/10 - Szerzőink
KÖVETKEZŐ SZÁMUNKBAN „Ez az a tél, mely nem ér véget, a tél, mely úgy hagyja ott a teheneket, belefagyva a hóba, a hüvelyekből kavargó lőporszagba fagyva A tél, mely sosem ér véget.” John Guzlowski: A háború harmadik tele: Buchenwald (Zsillé Gábor fordítása) „Akkor elgondolkodtam, hogy milyen különös is a sors, hogy Lenkébe szerettem bele, s ha ő nem születik meg, hát bizonyára másba lettem volna szerelmes, és egészen másképp alakult volna az életem. Mondjuk egy dúsgazdag nőbe, és talán emigráltam volna. Vagy egy alkoholista nőbe, akitől elváltam volna, vagy akit talán meggyilkoltam volna... jólesett eljátszani a lehetőségekkel, hiszen ezek közül úgysem valósult meg egyik sem. Ehelyett Lenkére esett a választásom, de tulajdonképpen az apját kéne ezért tisztelnem, mert ördögi módon kieszelte, hogy nyilas létére egyik napról a másikra szlovák legyen, úgyhogy ne vigyék Magyarországra. Ezek szerint hálásnak kellene lennem, hogy nyilas volt, mert ez volt a feltétele, hogy Lenke megszülessen.” Grendel Lajos: Kobaltkék messzeség
