Irodalmi Szemle, 2014
2014/10 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Paszmár Lívia: A semmin és a zsíros csipketerítőn túl (Kiss Tibor Noé Aludnod kellene című kötetéről)
Az emberek állati viselkedése a táplálékláncnak megfelelően alakul: nincs olyan köztük, aki ne találna alárendelt pozícióba helyezhető élőlényt. így láthatjuk Pongrácz Antalt helyi viszonylatban a tápláléklánc csúcsán, miután a rendszerváltást követően az állami gazdaság az ő kezébe került. És így láthatjuk a hierarchia alján a nőket, akikre a férfiak tárgyként tekintenek, cserélgetik, sanyargatják, láthatatlan pórázon tartják őket. A külső narrátor szenvtelenül közli a tényeket, valós társadalmi problémákról beszél, amelyek ma történnek, és a holnapba öröklődnek. Ebbe a kilátástalanul zárt világba többnyire tényleg csak a varjak jutnak el. Erről beszél a szerző is egy, a HVG-nek adott interjúban (2014. augusztus 2.), ahol a regény keletkezésének közvetlen haszna is felvetődik. Kiss Tibor Noé ugyanitt az Inkognito terápiás jellegével szemben szkeptikusabban nyilatkozik az Aludnod kellene várható haÍZLÉSEK ÉS POFONOK tásáról, miközben az utóbbi kötet narrátora által egy öngólt is rúg - ha úgy akarjuk értelmezni: „A semminél még egy zsíros csipketerítő is több” (37.). Vagyis a szépirodalmi értékkel bíró szöveg keletkezése már önmagában több a semminél, az Aludnod kellene esetében viszont véleményem szerint ennél tovább kell menni: lehetséges, hogy az Inkognito hoz hasonló közvetlen hasznot nem tud hozni, de tagadhatatlan, hogy sokkal érettebb és kiforrottabb szöveg, mint az első regény. Ez a tény talán nem kompenzálja a szerző számára fontos egyértelmű hatás elmaradását, viszont mindenképpen jó irányt határoz meg. A kérdés az marad, hogy megreked-e KTN a társadalmi problémák közvetítőjének szerepében, vagy inkább az, hogy lehet-e egyáltalán másról beszélni. (Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene. Magvető, Budapest, 2014, 144. oldal, 2690 Ft) 95
