Irodalmi Szemle, 2014

2014/10 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Paszmár Lívia: A semmin és a zsíros csipketerítőn túl (Kiss Tibor Noé Aludnod kellene című kötetéről)

Az emberek állati viselkedése a táplá­lékláncnak megfelelően alakul: nincs olyan köztük, aki ne találna alárendelt pozícióba helyezhető élőlényt. így láthatjuk Pongrácz Antalt helyi viszonylatban a tápláléklánc csúcsán, miután a rendszerváltást követően az állami gazdaság az ő kezébe került. És így láthatjuk a hierarchia alján a nőket, akikre a férfiak tárgyként tekintenek, cserélgetik, sa­nyargatják, láthatatlan pórázon tartják őket. A külső narrátor szenvtelenül közli a té­nyeket, valós társadalmi problémákról be­szél, amelyek ma történnek, és a holnapba öröklődnek. Ebbe a kilátástalanul zárt világ­ba többnyire tényleg csak a varjak jutnak el. Erről beszél a szerző is egy, a HVG-nek adott interjúban (2014. augusztus 2.), ahol a re­gény keletkezésének közvetlen haszna is fel­vetődik. Kiss Tibor Noé ugyanitt az Inkognito terápiás jellegével szemben szkeptikusabban nyilatkozik az Aludnod kellene várható ha­ÍZLÉSEK ÉS POFONOK tásáról, miközben az utóbbi kötet narrátora által egy öngólt is rúg - ha úgy akarjuk értel­mezni: „A semminél még egy zsíros csipkete­rítő is több” (37.). Vagyis a szépirodalmi értékkel bíró szö­veg keletkezése már önmagában több a sem­minél, az Aludnod kellene esetében viszont véleményem szerint ennél tovább kell men­ni: lehetséges, hogy az Inkognito hoz hasonló közvetlen hasznot nem tud hozni, de tagad­hatatlan, hogy sokkal érettebb és kiforrottabb szöveg, mint az első regény. Ez a tény talán nem kompenzálja a szerző számára fontos egyértelmű hatás elmaradását, viszont min­denképpen jó irányt határoz meg. A kérdés az marad, hogy megreked-e KTN a társadal­mi problémák közvetítőjének szerepében, vagy inkább az, hogy lehet-e egyáltalán más­ról beszélni. (Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene. Magve­tő, Budapest, 2014, 144. oldal, 2690 Ft) 95

Next

/
Oldalképek
Tartalom