Irodalmi Szemle, 2013
2013/10 - FREUDI HUMOR - Freud, Sigmund: A humor (tanulmány, Pál Katalin fordítása)
FREUDI HUMOR 9 Freud, Sigmund: A vicc és viszonya a tudattalanhoz. 180. (aford.) 10 Uo. 223. (a ford.) Azt, hogy ez eddig ennyire kis mértékben történt meg, csak az általunk gyakorolt - inkább dicséretre méltó - visszafogottság magyarázza. A lelki élet pszichopatológiája az a terület, ahol biztonságosan mozgunk. Ezen a területen végezzük megfigyeléseinket, itt teszünk szert meggyőződéseinkre. A normálisról csak úgy engedhetünk meg ideiglenes ítéleteket, amennyiben arra a beteges jelenségek elkülönítéséből és torzulásaiból következtethetünk. Ha ezen a félénkségen egyszer felülemelkedünk, fel fogjuk ismerni, milyen nagy szerepet játszanak a lelki folyamatok megértésében a megszálláskor használt energia mennyiségének statikus viszonyai és dinamikus mennyiségi változásai. Úgy vélem tehát, hogy érdemes észben tartani azt az itt javasolt lehetőséget, miszerint egy bizonyos helyzetben a személy hirtelen maga szállja meg az eddig őt megszálló felettes-énjét (ihr Über-Ich überbesetzt [a ford.}), és most ebből a pozícióból módosítja az én reakcióját. A humorral kapcsolatos sejtéseim figyelemre méltó analógiáját megtalálhatjuk a vicc ezzel rokon területén is. A vicc keletkezésekor fel kellett tételeznem, hogy a tudatelőttes gondolat egyetlen pillanatra a tudattalanban lejátszódó folyamatok hatása alá került (ibid. 155)9; a vicc tehát a tudattalan hozzájárulása a komikumhoz (ibid. 193)10. Ehhez egészen hasonlóan: a humor a komikumhoz való hozzájárulás lenne a felettes-én közvetítése által. A felettes-ént máskülönben szigorú úrként ismerjük. Azt mondhatnánk, ezzel a karakterrel nehezen fér össze az a kegyesség, amely az én számára akár csak egy kis örömnyereséget is lehetővé tesz. Igaz, hogy a humoros öröm sose éri el a komikum vagy vicc felett érzett öröm intenzitását, és sose adja át magát szívből fakadó nevetésnek. Az is igaz, hogy amikor a felettesén előidézi a humoros beállítódást, tulajdonképpen a valóságot utasítja el és egy illúziót szolgál. De ezt a kevéssé intenzív örömöt - anélkül, hogy tudnánk miért - egy kiváló karakter számlájára írjuk, és különösen felszabadítónak és felemelőnek érezzük. A humor által előidézett tréfa nem lényegi jelentőségű, pusztán egy kísérlettel ér fel; a fő a humor által kifejezett szán48
