Irodalmi Szemle, 2013
2013/10 - A TÉBOLYON INNEN ÉS TÚL - Darida Veronika: A színház: égő tébolyda (tanulmány)
A TÉBOLYON INNEN ÉS TÜL A szövegpartitúra utolsó hangjait mégsem a borzalom és a rettenet kétségbeesett kiáltása, a vad tiltakozás hangja zárja le, hanem egy még tiszta és romlatlan emberi lény, egy négyéves kisgyerek éneke. 15 Uo. 24. „azt hiszem börtönbe akarnak vinni egy felnőtt embert hallom hogy értem jön valaki a kislányom énekel a-la la-la-la al-la-lla-la-la nem értem de érzem hogy nekem szól azt akarja mondani hogy minden ami van al-la-la-lla-la nem szörnyűség hanem öröm”15 Az öröm szavával zárul le a fájdalom monológja. Vagy mondhatnánk azt is, hogy szükségszerűen megszakad. Az öröm kimondása után már nincs mit mondani, hirtelen elfogynak a szavak. Az addig szabadon áramló beszéd elnémul a gyermeki hanggal, a tisztán csengő gyermeki énekkel szemben, mely még a szavak jelentését sem ismeri, vagy egy számunkra már ismeretlen, elfeledett nyelven beszél. A gyermeki hang mintegy lezárja a vallomást. Feleleveníti a régen - a beszédfolyamban fuldoklón keresett - elvesztett ártatlanság képét, ugyanakkor az éneklő gyerek mintha meg is unná a panaszkodást, a bűntudatot. Hangjával elnyomja az értelmetlen beszédet, győz az angyali ének a kárhozat képei felett. Jeles darabja mélyen megrendítő szöveg, mely ugyanakkor - ahogy a szerző írja - a „kívülállóság bélyegét” is magán viseli. A szövegpartitúrát olvasva - melynek utolsó oldalain már egyértelműen eluralkodik a főszöveg a vendégszövegek felett, kirajzolva egy valódi emberi drámát - azonban igencsak kérdéses lehet az előadhatósága. A bevezető alapján elvileg lehetséges az újrarendezése. Azonban ki rendezhetné meg ezt a darabot érvényesen, vizionárius szerzőjén kívül? Nem véletlen tehát, hogy a darabnak eddig két jelentős előadása volt, és mindkettőt Jeles András rendezte. Az első bemutató még a Szervusz Tolsztoj! címet 21
