Irodalmi Szemle, 2013
2013/9 - Ardamica Zorán: a pultoslányban; tétova; ...áké lett a nyelv; Ez. Ne...; rég a jövőben; Jáger Jóska kesergője (versek)
A nyelv még tanárosan türelmes. Hajlékony, képlékeny, rugalmas, erős idegzetű. Tíz-húsz évekig is bírja rendszerváltások környékén a ki-befordítgatást. Ám egyszer majd hirtelen felindulásból odabasz, mint sötétségnek az öntudatos lámpafény. A nyelv - közhelyesen - hatalom. Akárcsak a pina. Még szerencse: „ezeknek” a pinát nem jutott eszébe államosítani-privatizálni. Nem tudnak ezek mit kezdeni még a farkukkal sem. A szonettekkel meg aztán... Totál. Ez. Ne... Az ember testén ki-kinőnek dolgok. Quasimodóvá lesz, mire megvénül. Haja elhagyja, néha már az ész is, fáj lyukas gyomra, amikor vécén ül. Meglöttyed hája, veszti dicsőségét, mint feketéjét veszti borostája. Nők nem stírolják anno dicső seggét, hóhér időnk (b)ősz lelkét átrostálja. Nem marad semmi, csak a haló hajlam. Meg párszáz emlék felejtve-színezve. Rászáll válladra, s arcodra egy csókot köp kis reményed. Ennyi jutott. Ez. Ne... (Nem mintha nem lett volna szép a zélet, a szerelem, a kívül-belülnézet, csak elnyelte az iszap, mint a sódert. Most írja ki képernyőd a game overt.) 46
