Irodalmi Szemle, 2013

2013/9 - GICCS- ÉS TRASHKULTÚRA - Benkő Krisztián: Hamupipőke szereti, ha megverik (E. L. James A szürke ötven árnyalata című regényéről)

GICCS- ES TRAS H KULTÚ RA úgy tűnik, a regény célközönsége nem az idősíkok csavargatására bukik. (Egy sze­mélyes ismerősöm, hasonló álmokkal pél­dául azt hitte, hogy Vincent Vega nem halt meg Tarantino Pulp Fiction című film­jében, miután Butch gépfegyverrel szét­lőtte, mivel a film végén újra szerepelt.) Anastasia Steele azért szokott - annál a regénynél, melynek világába belecsöp­pent - igényesebb irodalmat is olvasni, hi­szen a szakdolgozatát Thomas Hardy Egy tiszta nő című regényéről írta: ennek a a szegénység elől, reménykedve egy gazdag családhoz szolgálónak elszegődő lánynak a történetét vulgarizálja E. L. James. A könyv kölcsönöz motívumokat a dél­amerikai szappanoperákból is (gondol­hatunk például az Esmeralda című klasz- szikusra, melyben a gazdag Jósé Armando beleszeret a vak cselédlányba), de erede­tiségét bizonyítja - a szado-mazo porno­gráfia népszerűsítése mellett (ezt a regényt nem Spiegelmann Laura írta!)-, hogy miu­tán Ana azonnal szakít latino udvarlójával, ahogy megismerkedik Greyjel, már körül­belül három oldallal később kiderül, hogy a „veszélyesen titokzatos” Christiant örökbe fogadták szülei, vagyis erre a meglepetésre nem kell várnunk egészen a 26. fejezetig. A pszichológusok számára is tartogat némi izgalmat a prózai gyöngyszem, mert talán gyermekkori élményei állnak Grey „mély melankóliá”-jának, „szomorú oldalágnak hátterében. Ahogy a férfi főszereplő titokzatosságát jelző, tizenöt különbözőféle mosoly után haladunk előre a történetben, Anában fel­merül, lehet, hogy Grey a cölibátus híve, mire őnagysága vidáman áttereli a szót az inkvizíció témájára - de a naiv kislány a felhőkarcoló liftjében elcsattanó első csók után még mindig görög istennek képze- J | li udvarlóját. Fokozatosan szüremkednek bele a regénybe a késő felvilágosodás kori és a koraromantikus irodalom elemeinek lebutított motívumai: Sade márki Sodoma 120 napja című regényéből a részletes és szigorú szabályokat tartalmazó szerződé­sek, vagy a levélregények stílusa (a trilógia első kötetének jelentős részét teszik ki az egy-két mondatos elektronikus levélváltás­ok az Uralkodó és az Alávetett fél között). Christian magánlakásának (ahová magán­helikopterével érkeznek) részletes leírása már kezdi izgalmasabbá tenni a sztorit a hetero szado-mazo pornó iránt fogékony olvasók számára: „Az illat az első, ami feltűnik [...] A falak és a plafon mély, sötétburgundi színben, ez némi anyaméh jelleget ad az amúgy tágas szobának. [...] A falon, az ajtóval szem­ben jókora fakereszt. Fényesre csiszolt mahagóniból van, és mindegyik sarkában bilincsszerű szíjak. Fölötte széles vasrács lóg a plafonról, legalább két méteres, és ar­ról mindenféle kötelek, láncok és béklyók csüngenek. Az ajtónál két hosszú, csiszolt, díszes faragott oszlop, akár egy lépcsőkorlát hosszabb fordulója, lóg le függönyrúdként a fal mellett, rajtuk korbácsok, lovaglókor­bácsok, ostorok, és fura kinézetű pelyhes eszközök ijesztő sora. [...] - Fenyítőnek nevezik. - Christian hangja nyugodt, lágy.” A szerződések, a megengedhető dolgok listája (Arthur C. Danto írta híres, Robert Mapplethorpe-ról szóló monográfiájában, hogy a szado-mazo szex a bizalomról szól) egyre bővül a történetben előrehaladva. „Alávetett fél péntek estétől vasárnap délig elérhetővé teszi magát Uralkodó fél számá­11

Next

/
Oldalképek
Tartalom