Irodalmi Szemle, 2013

2013/9 - GICCS- ÉS TRASHKULTÚRA - Benkő Krisztián: Hamupipőke szereti, ha megverik (E. L. James A szürke ötven árnyalata című regényéről)

GICCS- ES TRAS H KULTÚ RA

úgy tűnik, a regény célközönsége nem az idősíkok csavargatására bukik. (Egy személyes ismerősöm, hasonló álmokkal például azt hitte, hogy Vincent Vega nem halt meg Tarantino Pulp Fiction című filmjében, miután Butch gépfegyverrel szétlőtte, mivel a film végén újra szerepelt.) Anastasia Steele azért szokott - annál a regénynél, melynek világába belecsöppent - igényesebb irodalmat is olvasni, hiszen a szakdolgozatát Thomas Hardy Egy tiszta nő című regényéről írta: ennek a a szegénység elől, reménykedve egy gazdag családhoz szolgálónak elszegődő lánynak a történetét vulgarizálja E. L. James.

A könyv kölcsönöz motívumokat a délamerikai szappanoperákból is (gondolhatunk például az Esmeralda című klasz- szikusra, melyben a gazdag Jósé Armando beleszeret a vak cselédlányba), de eredetiségét bizonyítja - a szado-mazo pornográfia népszerűsítése mellett (ezt a regényt nem Spiegelmann Laura írta!)-, hogy miután Ana azonnal szakít latino udvarlójával, ahogy megismerkedik Greyjel, már körülbelül három oldallal később kiderül, hogy a „veszélyesen titokzatos” Christiant örökbe fogadták szülei, vagyis erre a meglepetésre nem kell várnunk egészen a 26. fejezetig. A pszichológusok számára is tartogat némi izgalmat a prózai gyöngyszem, mert talán gyermekkori élményei állnak Grey „mély melankóliá”-jának, „szomorú oldalágnak hátterében.

Ahogy a férfi főszereplő titokzatosságát jelző, tizenöt különbözőféle mosoly után haladunk előre a történetben, Anában felmerül, lehet, hogy Grey a cölibátus híve, mire őnagysága vidáman áttereli a szót az inkvizíció témájára - de a naiv kislány a felhőkarcoló liftjében elcsattanó első csók

után még mindig görög istennek képze- J | li udvarlóját. Fokozatosan szüremkednek bele a regénybe a késő felvilágosodás kori és a koraromantikus irodalom elemeinek lebutított motívumai: Sade márki Sodoma 120 napja című regényéből a részletes és szigorú szabályokat tartalmazó szerződések, vagy a levélregények stílusa (a trilógia első kötetének jelentős részét teszik ki az egy-két mondatos elektronikus levélváltások az Uralkodó és az Alávetett fél között). Christian magánlakásának (ahová magánhelikopterével érkeznek) részletes leírása már kezdi izgalmasabbá tenni a sztorit a hetero szado-mazo pornó iránt fogékony olvasók számára:

„Az illat az első, ami feltűnik [...] A falak és a plafon mély, sötétburgundi színben, ez némi anyaméh jelleget ad az amúgy tágas szobának. [...] A falon, az ajtóval szemben jókora fakereszt. Fényesre csiszolt mahagóniból van, és mindegyik sarkában bilincsszerű szíjak. Fölötte széles vasrács lóg a plafonról, legalább két méteres, és arról mindenféle kötelek, láncok és béklyók csüngenek. Az ajtónál két hosszú, csiszolt, díszes faragott oszlop, akár egy lépcsőkorlát hosszabb fordulója, lóg le függönyrúdként a fal mellett, rajtuk korbácsok, lovaglókorbácsok, ostorok, és fura kinézetű pelyhes eszközök ijesztő sora. [...] - Fenyítőnek nevezik. - Christian hangja nyugodt, lágy.”

A szerződések, a megengedhető dolgok listája (Arthur C. Danto írta híres, Robert Mapplethorpe-ról szóló monográfiájában, hogy a szado-mazo szex a bizalomról szól) egyre bővül a történetben előrehaladva. „Alávetett fél péntek estétől vasárnap délig elérhetővé teszi magát Uralkodó fél számá11