Irodalmi Szemle, 2013
2013/9 - GICCS- ÉS TRASHKULTÚRA - Mayer Kitti: Óvakodj a kerti törpétől! (esszé)
Mayer Kitti GICCS-ÉS TRASH KULTÚRA m ÓVAKODJ A KERTI TÖRPÉTŐL! „Vagy lehetnénk egy ún. nipp. Gusztustalan giccs, bár értékes. Pásztorlányka, pásztorfiúcska, vízparton. Megkopott aranyozás, egy emlék semmiről, érzelgés tárgya, dísz, leendő hulladék.” Simon Márton: Porcelán ^íem mintha nem tudnám, mi az, de puszta kíváncsiságból beírom a keresőbe: giccs. A képtalálatokat elnézve a giccs nem jelent mást, mint piros szívecskékkel teniszező fürtös angyalkákat, borvirágos orrú kerti törpéket, órát szorongató porcelán kutyusokat vagy Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájának hímzésmintáját. Ugyancsak giccsesnek kell gondolnunk - legalábbis az internet szerint - a távol-keleti népek integető szerencsemacskáját, egy húsvéti ajtódíszt, de még James Cameron tizenegy Oscar-díjjal jutalmazott Titanic című filmjét is (1997). A világhálót persze semmi esetre sem szabad szentírásnak tekinteni, úgyhogy rögtön be is írok egy másik kifejezést a keresőbe: szép. Láss csodát, itt is akadnak szép számmal nyíló rózsabimbók, hófehér hattyúk, őszi tájképek. Most akkor hogy is van ez? (És akkor a trash- ről még nem is beszéltünk.) Nem kell túlzottan beleásnunk magunkat a művészetfilozófiai fejtegetésekbe, hogy tudjuk, mi a giccs. Az utcán járva-kelve, gyakran megrökönyödve állunk meg egy-egy kirakat előtt: kedves kis csecsebecsék, mütyürök, mókás ajándéktárgyak, porfogók. Az már jóval kellemetlenebb, ha egyik ismerősünk lakásán találkozunk ezekkel a tárgyakkal: zavarba jövünk, halványan elmosolyodunk, s megtartjuk magunknak a véleményünket. Miért is lenne törvényszerű, hogy ítéletet mondjunk azok felett, akik tévékészüléküket horgolt abrosszal és porcelánőzikével díszítik? Sokan azt gondolják, hogy a giccs - akárcsak a szépség - a tárgy egyetemes tulajdonságai közé tartozik, holott a fentebb említett példa is jól mutatja, hogy egyénenként mást és mást gondolunk a giccsről. Ahogy David Hume mondja: „A szépség nem maguknak a dolgoknak a tulajdonsága, hanem pusztán az azokat szemlélő elmében keletkezik, s minden egyes elme más és más dolgot lát szépnek.” Könnyűszerrel jelentjük ki valamiről, hogy giccses, de vajon tudnánk-e definiálni, mi a giccs valójában. A giccs mindenekelőtt másnak akar látszani, mint ami: művészetként adja el magát, művészi érték nélkül. Becsap, félrevezet, különféle trükkökhöz folyamodik annak érdekében, hogy magára irányítsa a figyelmet. Igyekszik hűen utánozni a magas művészet produktumait, de a szemfüles 3
