Irodalmi Szemle, 2013

2013/8 - Veres István: Dandaranda (regényrészlet)

- És mi van, ha jön egy másik szerelem?- Akkor kezdődik minden elölről.- Te hányszor voltál már szerelmes?- Nem tudom.- És te?- Én már sokszor - emelte szemeit a plafonra, miután hátradőlt.- Belém is? - kérdeztem vissza megint. Olyan csönd lett, hogy a szóvégi s hangot még másodpercekig hallani lehetett.- Te más vagy - dőlt megint előre. - Vagyis voltál. Az elején azt hittem, gyorsan lekopsz, de nem ez történt. Azt hittem, elmúlik a közönyöd, majd harcolni fogsz értem, és minden megváltozik.-Mi?- Aztán már ment minden magától. Láttam, hogy csak egy egzotikus kínai nőt akarsz magadnak, semmi többet. Gondoltam, csinálom én is azt, amit te.-És?- Mi és?- Megpróbáltuk, és mi lett?- Mi lett? - vonta meg a vállát -, hát ez. Ami most van. Tudod te is.- Igen, ezért is akartam, hogy beszéljünk erről. Mi történt, amíg nem voltam itthon? Találkoztál valakivel?- Aha...- Gondoltam. De csak a ruhákból, amiket a hálóban találtam. Ki ez? Ismerem?- Nem hiszem, fiatalabb nálad.- És mi a terved vele?- Még nem tudom pontosan.- Értem. Ez a te dolgod végül is. De ami biztos, hogy el kell költöznöd - lóbáltam meg a nagylábujjamon a papucsot.- Igen, tudom - nézett maga elé összehúzott szájjal.- Mert ha tovább maradsz, az csak rosszabb lesz.- Persze - lendítette magát előre a puha matracról, és bement a szobába. - Le kell tépni a ragtapaszt.

Bár az eső szemerkélt, inkább kimentem a parkba. Nem akartam végignézni, ahogy érte jön valaki, és bepakolják a dolgait egy idegen autóba. Alulra a nagy koffereket, rájuk a hátizsákokat, a résekbe pedig a reklámszatyrokat. Három ajtócsapódással kiteszik a pontokat, a fokozatosan halkuló motorzajjal pedig aláhúzzák az egészet: elment. Hiány keletkezett bennem, amit sürgősen ki akartam tölteni. El kellett valamiképp kerülnöm, hogy Szun távozása önmagamba Toppantson, ahogyan hevesen kiivott műanyag flakonokat a vákuum. A legtöbben ezt a lépést már csak akkor vállalják, ha van kivel helyettesíteni